Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Dél-Amerika
BETHLEN NAPTÁR 127 VENEZUELA KÉPEK A VENEZUELAI MAGYAR PROTESTÁNSOK ÉLETÉBŐL A caracasi “Feltámadás” Evangélikus Egyházközség magyar protestáns gyülekezet megalakulásáról és életéről a Bethlen Naptár lapjain az elmúlt években immár két ismertetés is megjelent. Az egyik az 1959-es évfolyamban, Dr. Nyerges Miklós akkori gondnok tollából, aki a megalakulás és az első tiz és összefoglaló történetét ismertette, a második az 1960-as kötetben, Nt. Pósfay György cikke, amelyben általános képet nyújt az itteni egyházi életről. E két összefoglaló cikk után nehéz még valami újat mondani, mégis megpróbálom egypár mozaikszerben összeállított képpel kiegészíteni azokat. * * * Júliusi vasárnap van. Az istentisztelet után a gyülekezet apraja-nagyja átvonul a templomból a gyülekezeti terembe, ahol vizsgaünnepély lesz. Nem az ezidőtájt szokásos szorongó, drukkoló vizsgákhoz hasonló élménye ez gyermekeinknek. Ellenkezőleg, örömteljes és büszke bizonyságtétel arról, hogy egész évben jó munkát végeztek. Az ünnepély a legkisebbeknek, a kis vasárnapiiskolásoknak a bemutatkozásával kezdődik. Alig látszik ki némelyik a földből és mégis csengő hangon, ékes magyarsággal mondja el kis vallásos vagy hazafias versikéjét. Nem lehet meghatottság nélkül hallgatni, amikor egy kis szőke, kékszemü leányka, nagy maslival a fején, szép fehér ruhácskájában kiáll a középre és azt szavalja Szülőföldem szép határa, meglátlak-e valahára... Bizony neki nem volt szülőföldje, de a vágy kihallatszik a hangjából, hogy meg szeretné látni azt a földet, amelyről édesanyja annyi szeretettel szokott mesélni neki. A nagyobb vasárnapiiskolások csoportja következik és ők már zeneszámokkal, színdarabokkal járulnak hozzá a műsorhoz. A színdarab időszerű, a menekülésben, hazátlanságban élő magyarok problémáival foglalkozik. A gyerekek átérzik, amit előadnak és megérdemelt taps a jutalmuk. A hittanórák hallgatói következnek ezután s az ő szereplésük már inkább vizsgaszerü. Beszámolnak mindarról, amit az év folyamán tanultak s nem egyszer a fekete táblán rajzokkal illusztrálják a bibliai történeteket, mint ahogy azt a hittanórákon szokták, hogy jobban emlékezetükben maradjanak. És végezetül a legidősebb csoport, a már konfirmáltak, az ifjúsági csoport tagjai. Ők komoly magyarságismeretről tesznek tanúbizonyságot, merthiszen évközben az összejöveteleiken szórakozáson kivül magyar történelemmel, irodalommal és népismerettel foglalkoznak. Peregnek a müsorszámok és feleletek kellemes változatossággal, és szülőknek és barátoknak örömmel és megelégedéssel telik meg a szive, mert látják, hogy az Egyház a vallásos élet elmélyítésén kivül a másik fontos szerepét is híven teljesiti, megtartja gyermekeiket magyarnak. * * * A nyári szünet elmúlt, hazatérnek a nyaralók, kezdetét veszi az uj iskolaév, a munka. De nemcsak a diákok számára, hanem a Gyülekezet “Lorántffy Zsuzsánna” Nőegyletének tagjai számára is. Már hagyománnyá vált az őszi Lorántffy vásár és ennek sikeres megrendezése bizony hosszú előkészítő munkát igényel. Megkezdődik hát a szervezkedés, tervezgetés és asszonyaink szorgalmasan járnak munkaösszejöveteleikre, eleinte hetenkint egyszer, majd kétszer és mikor elközeleg a vásár napja, minden este együtt vannak, hogy idejében készen legyen és helyére kerüljön mindaz a magyaros kézimunka, iparművészeti tárgy és egyéb kiállítási anyag, ami a vásárok sikerét biztosítja.
