Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Európa
102 BETHLEN NAPTÁR mint a magyarság ösztönös individualitásának táplálója csaknem teljesen ismeretlen osztrák egyházi körökben is. Lehet persze az is, hogy a négyévszázados magyar-osztrák politikai kapcsolatok élményhagyományainak ellentétes értelmezése is akadálya a sajátos magyar-szellemiségü kálvinizmus megértésének. Mivel továbbá a magyar reformátusságnák vannak hitvallásiihletü kulturális értékei is, amelynek saj átlagosan gazdagították a maga egyháztársadalmi életét, ezért pl. az ausztriai kb. hatezernyi magyar reformátusnak is szüksége lenne a maga egyházánk hitvallási és kulturális tárgyú Írásaira. (Ezt az igényt szolgálta volt különben ausztriai kiadásában nyolc évig a “Jöjjetek”; főleg Írásbeli igehirdetésével az Evangéliumi Világszolgálat.) Az ausztriai menekült református és evangélikus magyarok gondozását a magyar menekült református evangélikus lelkészekből illetve világiakból alakult lelkigondozói szolgálat vállalta: 1946-tól egészen addig, ameddig mint szolgálat működhetett (1957 február). Az 1956-os magyarországi események folytán az uj menekültek között — átmenetileg — a mai lélekszámnál jóval több ezer volt a református és evangélikus. Az említett szolgálatban ekkor már csak három lelkész működött, akik magukban a gondozási feladatokat meg nem oldhatták. De ekkor már, tehát 1956 novemberétől fogva az ausztriai református egyház is vállalta a menekült magyar egyháztagok gondozását. 1957 február 1-től pedig a WCC megvonta anyagi támogatását a magyar református ée evangélikus lelkigondozói szolgálattól. Az ausztriai református egyház most már arra hivatkozott, hogy az osztrák állam alkotmánya értelmében kizárólag az osztrák-ausztriai református egyháznak van joga református igehirdetésre illetve a magyar református menekültek lelkigondozására. 1957 januárjában az ausztriai református egyház és az ausztriai református és evangélikus lelkigondozói szolgálat vezetői közös értekezletet tartottak Bregenzben. Erről az értekezletről hitelesített jegyzőkönyv nem készült. Ez időponttól kezdve a magyar lelkiszolgálat említett három lelkésze is az ausztriai református egyház keretében, ennek szóbeli felkérésére dolgozott tovább. 1957 junius 1-én közülök kettő Írásbeli értesítést kapott arról, hogy személyi havi és ideiglenes segélyeiket az ausztriai református egyháznak immár nem áll módjában folyósítani, ilyirányu esetleges kéréseikkel forduljanak közvetlenül a WCC-hez. A családi gyásza folytán kiújult szívbetegsége miatt hátráltatott harmadik magyar lelkész pedig a svájci református egyháztól kapta azt az értesítést, hogy további ideiglenes személyi segélyezését a svájci református egyház közvetlenül vállalja. A református istentiszteleti és gondozói szolgálat a továbbiakban máig — a menekült magyar reformátusokat illetően — igy alakult: egy 1956-ban menekült fiatal magyar lelkész szolgál Bécsben, és egy
