Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 51 rendszer eredményeként megkezdődött a magyarországi második s inkább gazdasági, mint politikai jellegű kivándorlás. Igen érdekes, hogy ez a második kivándorló hullám Abauj és Moson megyéből indult el. A magyarázat: egyrészt a cipszer, másrészt az ausztriai német hatás. A magyarok őrajtok keresztül kaptak először bátorítást a kivándorlásra. Az első állam, New Yorktól eltekintve, ahol főkép a magyar zsidóság kötött ki, a pennsylvániai kemény-szén vidéke volt. — 1880 táján itt Hazelton környékén a magyaroknak már betegsegélyező egylete volt, a későbbi Verhovai egylet őse. — Az acélipar fejlődésével nagy kelete lett a puha szénnek is. így kerültek a magyarok a 80-as évek közepétől Nyugatpennsylvania szénmezőire. 1880-tól 1914-ig a magyar kivándorlás szakadatlan volt és pusztán magyar anyanyelvű, minimálisan félmilió vándorolt ki. Települési helyük egy háromszög, amelynek két felső csúcspontja Buffalo és Chicago, déli sarokpontja pedig Pocahontas Virginiában. A Hudson, a Raritán, a Delaware, a Lehigh, az Allegheny, a Monongahela, az Ohio és a Mahoning folyók völgyében, valamint a nagytavak partján keletkeztek településeik. A magyarság — nem úgy, mint például az angolok, Írek és németek — amerikai tartózkodását csak átmenetinek tekintette. A kivándoroltak egyetlen célja az volt, hogy mennél hamarább megkereshessék azt a néhány száz, vagy ezer dollárt, amivel otthoni adósságukat kifizethetik, vagy némi földet ragaszthatnak maguknak. Egészen 1914-ig, sőt a huszas évek közepéig folytonos jövés-menést figyelhetünk meg a kivándoroltak részéről. Számtalan olyan magyar volt, aki az Amerika és Magyarország közötti utat egy tucatszor is megtette. Nevezetesen az, aki az amerikai életmódot egyszer megpróbálta, nagyon nehezen tudott beilleszkedni újra faluja régi társadalmi keretébe. így magyarázható meg, hogy a magyarságban más népeknél nagyobb mértékben meglevő hazaszeretet ellenére is, az Amerikát megkóstolt magyarok túlnyomó része itt maradt. A tömeges bevándorlás, ami magyar részről még egyházi szempontból is teljes mértékben irányítatlan volt, az egyre növekvő magyarságot szervezkedésre kényszeritette. A legelső összefogás az önsegélyezés terén történt. A munkaadók, sőt maga az állam sem törődtek azzal, hogy betegség, vagy halál esetén van-e valamije a munkásnak vagy családjának. Mivel pedig a bányákban gyakoriak voltak a végzetes balesetek, igy csak természetes, hogy az önsegélyezés szükségességét a bányászok érezték legjobban. A legelső állandónak megmaradt s országos méretűvé fejlődött magyar biztositó intézményt a Verhovay Egyesületet 1886-ban a pennsylvániai Hazeltonban bányászok alapították. Ezt követte azután 1888-ban a bridgeporti Rákóczi Egyesület. Ez a két országos alakulat az utóbbi időkben egyesülvén, a William Penn Testvérsegélyző Egyesület név alatt ismeretes.