Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Szépirodalom
42 BETHLEN NAPTÁR rácsát és statáriumot hirdetett. A korcsmárost az asztalhoz kötözte s a korcsmárosnénak megparancsolta, hogy énekeljen sirató énekeket számukra. Ők meg szépen, csendesen beszélgettek, mint jó testvérekhez illik. Ugyanis abban egyeztek meg, hogy az első kakasszóra rohanják meg egymást borotva éles késeikkel a kezükben. Már Firtos mögött rózsaszínűvé lett a hegy alj a s a faluvégén egy kakóca köszörülte a torkát, amikor a fiuk özvegy édesanyja meghallotta, hogy mi készülődik a korcsmában... Nagyot fohászkodott, kezéhez kapta a seprűjét, berohant a korcsmába s kiűzte onnan halálos párbajra készülő fiait... Nagy csoda volt ám ez a mi falunkban. Még ma is beszélik, hogy a három Hogyai fiúnál erősebb volt gyenge, beteges, özvegy, Édesanyjuk. Másnap a három fiú, a három nagy szeliditett medvével, ismét ott vadászgattak a rengeteg erdőben. Bánatukat gerle bugás gyógyitgatta, szivük sebeit az idő behegesztette. Aztán Hajnalka férjhez ment egy más legényhez, aki nem volt se szép, se erős, de négy bivaly ökörrel szokott szántani. AZ IGE Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek. És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyujon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban virul. Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul, Mintha imádkozna, Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna! És aki költő, az legyen király, És pap, és próféta és soha más, Nem illik daróc főpapi talárhoz, S királyi nyelvhez koldus-dadogás. Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely, Ki borát issza: Élet borát issza, Előre néz s csak néha, néha vissza, — S a kelyhet többé nem engedi el! REMÉNYÜK SÁNDOR
