Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Szabolcska Mihály: "Ének az Uj Évben" (Vers)
ÉNEK AZ UJ ÉVBEN Fölszállok Hozzád, magas sziklaszálam. Te változatlan minden változásban ... — Én Istenem! Csak Tégedet ölelve Száll nyugalom, száll bizalom szivemre, Látván idődnek örvénylő folyását, Esztendeimnek sebes elfutását. Fövényszem én, e zugó habba vetve, Honnan vegyek szót hála-énekembe? Kegyelmedet, Uram, mikép dicsérjem? A múlt évvel, hogy nem fogyott el éltem... Hogy napról-napra, habról-habra átvisz, S elértem im’, ez uj év hajnalát is. Bubán, veszélyben őrizőm Te voltál, Szivem ha vérzett: fölibém hajoltál. Adtál sebet, de azt be is kötözted, Be azt is, amit emberek ütöttek. S bár vágyaimból vágyak még maradtak! Legyen úgy minden, ahogy Te akartad! Ez esztendőt is leteszem kezedbe, Én lábaimnak ösvényt Te mutass, Te! Vezess Uram, s amit Te rám bocsátasz, Nem félem én, legyen bár száz halál az! — Oh engem a sir bízvást eltakarhat, Megnyugtat ott is az, hogy Te akartad! Hadd ölellek hát erős sziklaszálam, Te változatlan minden változásban. S neved a biztos diadal szavával Az elzugó időbe hadd kiáltsam! Mert mit szivemnek — ha Te vagy vezére — Évek halása, évek születése? ... SZABOLCSRA MIHÁLY
