Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Egyesült Államok - I. Krisztus Egyesült Egyháza Magyar Egyházkerület
BETHLEN NAPTÁR 143 irányban, mit elnöki működésem egyik legfontosabb célkitűzésének tekintettem e most múlt négy év alatt. Egyházkerületünknek ugyan nem tagja Dr. Vassady Béla lancasteri teológiai tanárunk, de azért nagyon örültünk, hogy az uj hitvallástkészitő bizottságban magyar tag is volt az ő személyében; ugyancsak ő lesz Egyházunk egyik képviselője a Református Világszövetség ez évi nagygyűlésén is Braziliában, aki egyúttal meg fogja látogatni magyar gyülekezetünket is Sao Paoloban és Buenos Airesben, sőt Montevideoban is. — Ott lakó testvéreinknek is jól fog esni, ha magyar képviselő is ellátogat már e gyülekezeteinkhez, melyek szintén érzik a mi Egyházunk jóltevő munkáját; a múlt év nyarán vette használatba a buenos-airesi egyházunk azt a palotaszerü nagyszerű épületet, amihez innen tőlünk kaptak 30,000dollárt, a vételár háromnyegyed-részét. Nagy örömünkre szolgál az, hogy ezeket a gyülekezeteket is közelebb kapcsolja magához Egyházunk a világszolgálati bizottmányon keresztül folyósított segélyeivel. — Egyházkerületünk tanácsa részletes jelentéseket fog tenni az esztendő folyamán felmerült fontosabb ügyekről, egyházmegyéink elnökei pedig az egyes gyülekezetek életéről és haladásáról. — Mindezen ügyekkel e jelentések kapcsán lesz alkalmunk foglalkozni. Egyet azonban külön is meg kivánok emliteni, mert jelentősége tulment a helyi események határain. Miami városában tiz évvel ezelőtt alakult meg egyházközségünk, mely alakulásától fogva egészen az 1959-ik év február haváig mint Egyházkerületünk gyülekezete működött. Péter Antal lelkész lemondásával kapcsolatban az egyháztanács az egyházi törvények teljes figyelmen kivül hagyásával tett elhamarkodott intézkedésket; uj egyházközségi szabályzatot készítettek és annak alapján kimondták Egyházunktól elszakadásukat és lelkészi állásukat teljesen a maguk tetszése szerint azonnal be is töltötték. Egyházunk megfelelő hatóságai azonnal megtették törvényben előirt köteles lépéseiket és készen állanak arra, hogy biróság előtt is érvényt szerezzenek egyházi törvényeinknek. Én azonban ebben az ügyben kezdettől fogva a békés elintézés utján igyekeztem járni és még máig sem adtam fel a reményt, hogy ezt a nagy eltévedést bírósági intézkedés nélkül is helyre lehet hozni. Fegyelmi bizottságunk jelentésével kapcsolatban készséggel fogom ismertetni e sajnálatos eset körülményeit, valamint eddig tett intézkedéseinket. — A személyi változások között is van egy, amelyiknek általános jelentősége is van. A Reformátusok Lapja szerkesztője, Dr. Tóth Sándor, bejelentette lemondását és nyugdíjaztatását kérte. — Lapunknak 21 éven át volt szerkesztője; amerikai szolgálata azonban ötven évre terjedt; 22 évig volt lelkész buffalói, clevelandi és coatesvillei egyházainkban; 14 évig volt lancasteri kollégiumunkban és szemináriumunkban tanár; 14 évig volt Belmissziói Tanácsunk magyar titkára; az utolsó 9 évet pedig mint az Egyházunk által hivatalos lapunkká tett Reformátusok Lapjának teljes idejű szerkesztője töltötte. Egyházkerületünk első elnöke már 1940-ben azt irta szerkesztői működéséről az akkor kiadott 50 ÉV cimü hivatalos kiadványunkban, hogy a lapot rendkívül nívóssá és tartalmassá tette és az előfizetői táborát háromezerre emelte. Sokoldalú munkásságát — amik között vagy tizenhat helyettes-lelkészi szolgálat is volt — egyházkerületi tanácsunk is méltányolni kivánta és igy ajánlatomra, amihez a lapot kiadó Board of Business Management is a legnagyobb készséggel hozzájárult, azt határoztuk, hogy az idei Kálvin-jubileumokra viszszaküldjük őt Genfbe, ahonnan oly hosszú ideig tartó ihletést és másokat lelkesítő buzgóságot hozott. Meggyőződésünk, hogy közgyűlésünk is jóvá fogja hagyni tanácsunk ez intézkedését. — Szándékosan rövidre fogott jelentésemnek végére értem. — Ezen a közgyűlésen oly sok a megtárgyalni valónk és annyira fontos az, hogy e tárgyalásokban az Egyházkerület tagjai minél nagyobb számban vegyenek részt,
