Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Európa
BETHLEN NAPTÁR 111 A két lelkész és segítőtársaik mindent megtesznek emberileg: felveszik Isten minden fegyverét, hogy ellenállhassanak és megállhassanak. Felelőségteljes, nagy és fárasztó munkájuk: folyton utaznak, látogatnak, vigasztalnak, bátorítanak, igét hirdetnek, hitoktatnak a lehetőséghez képest. Honfitársaik ügyes-bajos dolgaiban eljárnak, valóságos “papi ügyvédek”, lakás és állásszerzők, jóllehet ilyen irodát nem nyitottak, íródeákok is, leveleket írnak a hivatalos levelek mellett. Minden igyekezetük, hogy megnyerjenek némelyeket az evangéliumnak: nehéz munka ez, hisszük végül is meghozza gyümölcsét!! A svájci “magyar református egyházi élet” nagy hibája és hiánya a szervezetlenség. Véleményem szerint gócpontok szerint kis egyházakat kellene alakítani presbitériumokkal és egyházgondnokokkal az élen. A magyar ember szereti egyházát, szívesen munkálkodik érte, miért ne lehetne engedni, hogy egyháza minden életmegnyilvánulásából kivegye részét: a kormányzásból is, hogy igy ne csak passzív szerepe legyen! Ez az egyházhoz kapcsolás egyik fontos útja! Hiszem, hogy az e téren való kezdeményezés végeredményben nem sértené a svájci egyházi szervek esetleges érzékenységét sem, belátva, hogy az elkallódó lelkek végeredményben számukra is veszteséget jelentenek. A szervezett egyházban az Ige hatékonyabban végzi el munkáját s termi meg gyümölcsét, mutatja meg a szeretet fényét és melegét. Fény nélkül nincs élet, szeretet nélkül nincs egyház!!! Krisztus parancsa: “egymást szeressétek” (Ján. 13:34), ismérve az egyháznak, ennek életében kell, hogy testet öltsön. A másik egyházhoz kapcsoló ut: áron is megvett alkalmakkal (szeretetvendégség, teadélután, vallásos estély, egyházi bazár, evangelizáció) kell pásztoraim elhidegülő, de mégis szeretetre, meleg “otthon”-ra, testvéri közösségre vágyó, idegenben szétszórt véreinket. Amit itt irok nem kritika, csak meglátás, csak kérés, minek teljesítése győzelem a magyar Ige Svájcban való megerősödésére, terjedésére. A két lelkész személye Ígéret erre, épp ezért igyekezzenek ezt a missziót ismerő svájci egyházi vezetőkkel megértetni: nem égy uj magyar református, egyház keletkezik Svájcban, csak a hazainak egy letört hajtása akar élni ott a számkivetésben! Hiszem, hogy megértik s ezt a szervezkedést elősigitik! Éhez a munkához két lelkésztestvérünknek és segítőtársaiknak sok erőt és sikert kívánunk, párosulva az egyház Urának áldásával. Makár János, lelkipásztor.
