Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Közép-Európa
BETHLEN NAPTÁR 97 1948-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívására indultak meg a tárgyalások az állam és az egyházak közti ellentétek rendezésére. Az egyezményt 1948. októberében kötötték meg. Az egyezményt nem kis küzdelem előzte meg, melyre többek közt mutat az is, hogy a zsinat és konvent elnöke, Ravasz László püspök, politikai nyomásra kénytelen volt előzőleg lemondani. Ez a “nyomás” Rákosi Mátyás, kommunista párti főtitkár és helyettes miniszterelnök személyes fenyegetése volt, amely a püspök le nem mondása esetére az egyházzal szemben foganatosítandó rendszabályokat helyezett kilátásba. Ugyanebben az időben Lázár Andor dunamelléki főgondnokot a politikai rendőrség letartóztatta és ugyancsak lemondásra kényszeritette. Az is jellemző az egyezményt megelőző légkörre, hogy a Lázár Andor utódját, a kormányzat által támogatott Kiss Roland államtitkárral szemben 387:244 arányban szeptemberben megválasztott Kardos Jánost a politikai rendőrség szintén letartóztatta és igy erőszakolta ki lemondását. Az egyezmény megkötése után, novemberben, a gyülekezetek ismét Kardos Jánost választották meg főgondnoknak; a választást azonban megsemmisítették és végtére is Kiss Roland lett a főgondnok. Az egyezmény egyébként, a körülményekhez képest, nem volt kedvezőtlen — legalább is papíron. Az egyezményben az állam hangsúlyozza, hogy elismeri és biztosítja az egyház szabadságát, valamint a református egyháznak azt a törekvését, hogy mint szabad egyház szabad államban működjék. Az egyezmény felsorolja, hogy mi tartozik az egyház által szabadon folytatható tevékenységek körébe. Figyelemreméltó, hogy az igehirdetésen, bibliatanitáson, bibliaterjesztésen, konferenciák tartásán, stb. kívül tartalmazza a kötelező iskolai vallásoktatást is. Ezt azonban egy esztendővel később, törvényerejű rendelettel s nem az egyházzal való megegyezés alapján, eltörlik. A helyette bevezetett fakultativ vallásoktatás végeredményben megfelelt volna — számos nyugati országban ez már régi gyakorlat —, ha az ezzel kapcsolatos és minduntalan módosított rendszabályok a vallásoktatást szándékosan és ténylegesen meg nem nehezítették, nem egy esetben lehetetlenné nem tették volna. Az 1948-as egyezmény alapján a református egyház tudomásul vette, hogy egyházi iskoláit államosítani fogják s közülük csak a sárospataki, debreceni, pápai és budapesti gimnáziumokat, lánygimnáziumokat vagy líceumokat, valamint tanító- és tanítóképzőintézeteket tarthatta meg. Az egyháznak juttatott államsegély tekintetében viszont a megegyezés szerint az állam még 20 évig folyósítja azt ötévenként 25%-os csökkentéssel. Az egyházi iskolák nacionalizálása során szűnt meg a kecskeméti református jogakadémia (1949); az egyház megtartotta teoló-
