Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 55 fegyelembe, amely a kommunista párton belül a párttagokra kötelező. Ők már nem két urat, hanem csak egyet szolgálnak. Feladatuk az állam mindenkori politikájának hirdetése és egyházi igazolása. A magyar református élet múltjának, jelenének és jövőjének az igazi fő tényezője azonban egy; az örökkévaló Isten akarata. “Ezek mind elmúlnak, de az én beszédeim el nem múlnak”. A modern világ belehullhat egy atomháború poklába, vagy megjelenhetnek életében az elanyagiasodott életszemlélet hullafoltjai s kultúráját veszitve civilizált barbárrá válhat. Vagy Isten könyörül rajta és a megcsömörlött emberek eljutva a hithez, hitükkel az élet Ígéretét hirdetik, azét az életét, amelyet a halál sem zárhat le. A magyar földön a Názáreti Jézus ma is szerte jár és Istennek a Lelke működik. Az egyház jövője a megölhetetlen, elpusztíthatatlan, láthatatlan Egyházban van. A mi feladatunk pedig hazafelé nem az Ítélet, hanem a tisztalátás és a szeretet. Tisztalátásunkat nem hamisíthatja meg semmiféle álkegyesség vagy politikai meggondolás. Egyedüli vezérfonal az Evangélium lehet. De szeretetünknek sem lehet határa, aggódásunknak és féltésünknek sem, hogy segítsünk ott, ahol tudunk és úgy, ahogy tudunk. III. Feladatom lenne még a külföldre sodródott magyar reformátusság jelenével és jövőjével való foglalkozás. Mint másfél év óta kinn lévő ember, nem érzem magam hivatottnak, hogy erről azok előtt szóljak, akik között sokan hosszú évek szolgálatával nyert tapasztalatokkal rendelkeznek. Néhány általam fontosnak tartott kérdésre szeretnék csupán rámutatni. A külföldi magyar reformátusság sorsa — még fokozottabban kisebbségi sors. így nőttek fel egyházaink, intézményeink, a semmiből -— hitből. Az ősök hitéhez való ragaszkodás indította áldozatra idegenbe sodródott népünk ezreit. Közülök is a legszámosabb és legerősebb a szervezetileg megosztott, de hitben oszthatatlan amerikai magyar református egyház. Az első legsúlyosabb problémája az amerikai magyar reformátusságnak a materialista szemlélet betörése gyülekezeteinkbe, tagjainkba. Ez természetesen nemcsak magyar református probléma, hanem az egész nyugati világ kérdése. Ahol az anyagi értékek a szellemi, lelki értékek elé kerülnek, ott az Antikrisztus ólálkodik és hullafoltossá válik az egyházi élet. Ott előbb-utóbb elhal maga az élet és az intézmény sorsa is megvan pecsételve. Persze ezen nem segít az ellenkező véglet, az anyagi javak szektás megvetése. Csak
