Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 37 az ablakból kinéztem a kopár világba, egy farkas szemű kutya szaladt előttem az utón. Homlokán fekete csillag volt. Szájában emberszivet vitt... Akkor éreztem először, hogy a székelyeknek befellegzett. Finita la sancta comedia... Azon az őszön mentem először iskolába. A pakulárnak a fiával egy padba kerültünk. Ambrus hallgatag gyerek volt. Keveset beszélt, de szemei minden érzést és gondolatot kifejeztek. Életre halálra szóló szövetséget kötöttünk. Egyszer nagyobb fiuk támadtak meg. Mindig öröm volt megverni a pap vagy a tanitó fiát. Vissza adni nekik kamatostól amit az apjuktól kaptak. Ambrus segítségemre jött s úgy meghánytuk őket, mint szél a sarjut. Majd évek múltán nekem kollégiumba kellett menni. Ambrus ott maradt a bárányok között. Nyaranként akár milyen messze volt az esztena, meglátogattam. Aztán egyszer hiába kerestem, nem találtam őt az erdők, mezők ölén. Az öreg pakulár meghalt. A nyájat megették az emberek és a farkasok. Az esztenát valahol egy sötét erdő tövén, szétszaggatta a vihar, mint az őszi felleget. Leszegényedett a határ. Gyilkolták a székelyeket az uj urak. Ambrus beköltözött a faluba. Volt mészáros, kovács, kupec s minden amit el lehet képzelni. Majd megnősült és lassan megszokta a falut... Mikor gyermekét beiratta a felekezeti iskolába, megjelentek nála az idegen urak és arról beszéltek neki, hogy nagyapja még hozzájuk tartozott. Ha állami iskolába adja gyermekeit kitüntetést kap, ha a reformátusoknál hagyja, nehéz ezreseket kell fizessen büntetésbe. Akkor egy pár napig nem lehetett Ambrust látni az emberek között. Ismét a határt járta, mintha egy láthatatlan nyájat őrizne. De szemei vérmesek voltak s szörnyű tüzek lángoltak azokban. Az anyák eltakarták a kisdedük arcát ha találkoztak vele, a mezei utakon, mert valósággal vert a szemeivel. Egy napon ismét megjelent a faluban. Szép ruhába öltözött s elment a községi irodába a büntetést pénzt megfizetni... Úgy mondták az emberek, fejszével ölt meg egy vér-medvét s annak a bőréből szerezte a pénzt. Gyermeke a reformátusoknál maradt. Azután ő lett a falu hőse az ellenállás vezetője. 1940-ben amikor Erdély egyik része ismét szabad lett, a kivonulók dühe nem ismert határt. Már a faluból elmentek s a magyarok érkezését vártuk, amikor megjelent a faluban Dávid, a volt őrmester 10 zsandárral. A küsmódi jegyzőt akarták elrabolni. Hirtelen eszükbe jutott 20 éves adóssága, amikor a székelyeket felkelésre szította a megszálók ellen. A falu megdöbbenve nézte a készülő gaztettet. A zsandárok orosz géppisztollyal voltak felszerelve. Annyi munícióval magukon, mint amennyit egy lőszerszállitó osztrák magyar hadseregbeli szamárra szoktak felrakni.
