Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Egyesült Államok - I. United Church Of Christ
162 BETHLEN NAPTÁR sokkal rövidebbet, jól vigyázva, hogy annak felolvasása és esetleges megtárgyalása túl ne haladja a számukra kijelölt tiz vagy tizenöt percnyi időt; a közgyűlés hamarosan tudomásul veszi jelentésüket és a titkár beirja a jegyzőkönyvbe, hogy “elfogadtatott” — és ezzel véget is ért az egész ügy gyülekezeteinkre nézve. Ami hozzájuk, helyi kiküldöttjeik révén, e tárgyról eljut, az bizony nagyon kevés ahoz, hogy fellelkesitse gyülekezeteinket és megkivántassa velük azt, hogy ők is — akár személyesen, akár pénzadományuk által — kivegyék részüket a Japánban, Indiában vagy Hondurasban vagy másutt folytatott munkából. — Hasonló munkát végez Egyházunk itt bent az országban, ahol még mindig hetven millió olyan ember él, akinek nincsen ismerete a Krisztusról és az ő Országa felől. — Idegen és ellenséges ideológia próbálja megejteni ezt a roppant néptömeget, ami ha sikerülne, egész életünket felbontaná. — A Board of National Missions, a Nemzeti Missziói Tanács, csak e három év alatt is száz uj egyházközséget akar szervezni, ugyanazon idő alatt legalább 200,000 uj tagot akar felvenni Egyházunkba, legalább száz uj munkást beállítani a külmisszió munkájába és még azt is meg akarja kísérelni, hogy minden egyes egyháztagunkat rávegye arra, hogy mindegyikük tényleges munkarészt vállaljon egyházközségének nevelési munkájából. — Nagyjából ez a mi úgynevezett ADVANCE programmunk, aminek ismertetése érdekében Dr. Perry L. Smith országos titkárunk a most múlt ősz és tél folyamán végiglátogatta gyülekezeteinket. — Az egyházkerületi közgyűlésen azonban e tárgynak sem lesz jobb sorsa, mint az előbbieknek, — kivéve éppen mostani közgyűlésünket, amely előtt ez a titkárunk, mint Egyházunk hivatalos képviselője, személyes előadásában is fogja ismertetni ezeket a problémákat. — Van ám még több ilyen Tanácsa is Egyházunknak. A keresztyén nevelésügy és kiadványozás tanácsa a vasárnapi iskolai munkának, egy másik hasonló szervünk a felsőbb iskolák tanításának az irányitsát végzi. A Board of Business Management egyházi lapjaink kiadásáról gondoskodik, mig a Board of Pensions and Relief a lelkészek nyugdijának és özvegyeik segélyezésének ügyeit intézi. És igy tovább: hasonló közigazgatási szerve van mindegyik közegyházi tevékenységünknek és mindegyiknek arra irányul minden törekvése, hogy intézkedéseiknek tervét lejutassák a gyülekezetekhez, ahonnan egyedül várhatják a végrehajtásához szükséges pénzadományok összegyűjtését. Mert e tekintetben különösen pontos mondás az, hogy “nincsen Egyház csak a gyülekezetekben.” Más egyházkerületekben ezek a szóbeli vagy Írásos jelentések, amikkel az emlitett központi Tanácsok az Egyházkerületet ellátják, onnan lemennek egyenesen a helyi gyülekezetek presbitériumainak hasonló jellegű és nevű bizottságaihoz, melyek aztán ott a gyülekezetekben jól megszervezett akciókat kezdenek és azokat egész éven át folytatják. — Még egy intézkedésre hívom hát fel Egyházkerületünket! Utasítsuk bizottságainkat, hogy jelentéseikbe foglalják bele azon javaslataikat, amikkel e teendők végrehajtását is megtárgyalják. — Határozott meggyőződésem, hogy ez újítás bevezetésével egész egyházi életünket megváltoztatnánk és meggazdagitanánk! Egyfelől még erősebbé tennénk önkormányzatunkat, mert saját magunk irányítanánk hitünk helyesebb kiélésének minden mozzanatát, másfelől keresztyénségünknek egész gyülekezeti gyakorlását ahoz az egyháztesthez szabnánk és alkalmaznánk, amelynek legrégibb gyülekezeteink immár hatvanhét év óta szerves tagjai. Sok helyen még mindig névleges tagságunk valóságossá változnék és végképpen megszűnnék az a vissza-térő vád, hogy mi külön egyház akarunk lenni az egyházban és mesterséges és erőszakos szegregációval akarjuk feltartóztatni
