Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Közép-Európa
118 BETHLEN NAPTÁR A JUGOSZLÁVIAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ Az egyház szervezete. A Jugoszláviához csatolt magyar délvidéken 1933-ban 53 egyházközség tartozott az akkori hivatalos nevén Jugoszláv Királysági Református Keresztyén Egyházhoz. A hivek lélekszáma 55,890 volt, az egyházmegyék száma 4. A keleti egyházmegye (Bánát) volt a legkisebb a négy között 10 gyülekezettel, bár a második legerősebb gyülekezet, a torontálvásárhelyi, ehhez tartozott 4500 lélekkel. Itt volt lelkész Gachal János esperes. A nyugati egyházmegyéhez (Baranya) 20 gyülekezet tartozott, esperese Stadler Géza Rétfalán lakott, melynek lelkésze volt. E gyülekezetek nagyrészét Sztárai Mihály szervezte meg a 16.-ik században. Ha megemlítem, hogy Hercegszőllős is itt van, tudjuk, hogy történeti területen járunk. Az északi egyházmegye (Északbácska) 11 gyülekezettel a legerősebb lélekszámú volt, az ómoravicai egyházhoz 4763 lélek tartozott. Esperese Dévai Lajos ugyanitt lakott. A déli egyházmegye (Délbácska) 12 egyházközséget foglalt magában, esperese Weimann Péter ujverbászi lelkész volt. A püspökség felállítását az 1932-ben tartott rétfalui közgyűlés határozta el, melyet a megbizott tanács le is folytatott. Teljes egyhangúsággal Ágoston Sándor cservenkai lelkipásztort választották meg, ki azóta is viseli ezt a tisztséget. Hivatala jelenleg Bácsfeketehegyen van. Az 1934-es évkönyvükből tudjuk meg, hogy a “püspökválasztást I. Alexandar király Őfelsége 1933 december 10-én kelt ukázával” megerősítette s az ünnepélyes beiktatás a bácsfeketehegyi országos közgyűlésen történt meg 1934 május 2-án. A beiktatáson képviseltette magát a király, az igazságügyminiszter (Maximovics Bozsó) és Matkovics Dobrica dunai bán. A jegyzőkönyv tanulsága szerint “a beiktatásnak és eskütételnek különös elvi jelentőséget adott az, hogy a püspök és a gondnok, továbbá az országos egyház tisztikara együtt tették le az esküt. Tehát nem püspök szentelés volt, hanem a református egyház szelleme szerint a presbiterek beiktatása a gyülekezet imádsága által.” A második világháború megtépázza, de nem semmisiti meg a délvidéki Siont. Mintegy 70,000 magyar a vérbosszúnak esik áldozatul, köztük sok református. A németajkú reformátusok csaknem mind visszatérnek Németországba, mintegy 24,000-en, templomaik és parókiáik az ottmaradó magyarokra maradnak; ahol nem volt magyar, ott nem maradt meg semmi. Kimarad a “Királyi” szó a névből s lesz egyszerűen “Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház.” A püspöki jelentés beszél bácskai, bánáti, baranyai és horvát
