Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 49 Az más, ha továbbmegyünk — gondolta — s nem ilyen rövid útra; de nem szólt semmit. A szinte kihalt utcán könnyű volt felfedezni három, a fal mellett álló alakot. Bosszúsan állt meg előttük, s mérgének hangot is adott: — Látja kérem, hogy ez kis-kocsi. Háromnál több embert nem vihetek, mert felir a rendőr, s ez nekem 20 forintomba kerül. A 680 forintomból nem vagyok hajlandó még büntetést is fizetni maga miatt, keressen egy nagy-kocsit. A fiatal férfi könyörgőre fogta. — Megkapja a húszast, csak vigyen el. A feleségem beteg, nem tud gyalogolni, s látja, hogy nyoma sincsen kocsinak. N. Pál arca felderült. Ilyen időben még a rendőrök sem járnak az utcán, nem sok eshetősége van rá, hogy elkapják, s bizony nagy szó a havi 680 mellé egy 20-as borravaló. Nem mutatta azonban örömét. — Na, gyorsan szálljanak be, nehogy meglássa magukat valaki, s feljelentsen. A két férfi, s a nő, akik a párbeszéd alatt a kocsi mellett az esőben topogtak, felderült arccal sietve, egymást szinte taszigálva másztak be a kocsiba, mely szinte nyögött a szokatlanul súlyos teher alatt. — A 83.-as villamos vonal mellett menjünk, majd szólok, hol kell befordulni. Szótlanul mentek egy darabig. N. Pál hirtelen szokatlan hangra lett figyelmes. Az egyik férfi karjában lévő csomag gőgicsélni kezdett. A nő a zsúfolt sötétben a gyerekkel kezdett matatni. Ismét bosszankodni kezdett, hiszen ezek nem is 4-en, 5-en vannak! Nem szólt, nehogy elessen a borravalótól. — Itt forduljunk jobbra. — szólalt meg hirtelen a melletteülő férfi, s mindjárt hozzátette: — Az első saroknál balra, s megállunk. — Itt jó? — Igen. Megálltak. — Megvár? — Soká jönnek? — Nem tudom, jöjjön be Maga is. Állitsa az órát várakozásra. Örült az invitálásnak, legalább átmelegszik egy kicsit. Közben a kocsi kiürült, ő utolsónak, szinte kelletlenül mászott ki. Csak ekkor nézett körül, s állapította meg, hol is vannak tulajdonképpen. — De hiszen ez templom. — szólalt meg szinte magának, úgy, hogy a társaság, mely már a bejáratnál topogott, meg sem hallotta. Hirtelen elment a kédve az egésztől. Még csak az kell, hogy meglássák a kocsiját a templom előtt, bejelentsék, hogy templomba jár.
