Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 43 “Tudod lelkem az urvacsorai kenyérsütése is olyan, mint a prédikáció készítése.” A fiatalasszony ránéz papjára, a szeme csupa kérdés. “Amikor a legjobban akarjuk, akkor nem sikerül,” — mondja a lelkész. A fiatalasszony elgondolkozik egy pillanatig papja szaván és minden bánatát a mosoly zsilipjén leereszti. “Csakugyan, igaz az tiszteletes ur.” Igen, lányom az Isten nem engedi, hogy szent dolgokkal dicsekedjünk. Az urvacsorai kenyérsütéshez a liszten, a vizen, az élesztőn, a tűzön kivül más is szükséges. A fiatalasszony érthetelenül néz lelkészére: “mi kell hozzá?” “Tudod lányom, a prédikációhoz és az urvacsorai kenyérsütéshez alázatosság kell. Ha ezzel fűszerezzük a prédikációt és az urvacsorai kenyeret, az angyalok eledele lesz belőle.” Egy pillanatig csend ült a szobára, aztán megcsendült az első harangszó. Pásztor és hive kezetszoritottak, de lelkűk az alázat szelencéjéből tele marékkai szórta a fűszert, a frissen sült urvacsorai kenyérre és a még el nem mondott prédikációra. Mert valóban úgy van az, hogy ha nagyon akarjuk, hogy az urvacsorai kenyér szép dombos és a prédikáció sikeres legyen, akkor soha sem sikerül. ISTEN KEGYELMÉRŐL Éneklem az Ur kegyelmét, Mely felülmúl véges elmét Felül magas eget ér, Az ég alatt meg nem tér. Lelkem minden jó szándéka Csak kegyelmed ajándéka Te vagy minden mindenben E rossz cserép-edényben. Az ó embert megújítja, Úgy, hogy éljen a megholt A kőszivet meglágyítja S jó legyen, ami rossz volt. Jézus, kegyelem kútfeje, Hasson rám véred ereje, Szólj Atyádnak érettem, Mondván: Én ezt megvettem. Kegyelmed bennem is ható, Oh erős Mindenható! Minden jóm ennek müve, Átkot rólam elvive. Megfizettél érdemeddel, Adósságimat engedd el, Hadd légyen váltságodnak Bére s fáradságodnak. Ne szűnj meg addig kergetni, S szivem ajtaján zörgetni Mígnem magamat készen, Néked adom egészen! SZÖNYI BENJÁMIN XVIII. sz.
