Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Szépirodalom
40 BETHLEN NAPTÁR EGY KÜLÖNÖS FŰSZER . . . Irta: NAGY LAJOS Két bérc ölelő karjai közé fészkelt a kis falu ezelőtt 700 évvel. Lakosai derék bátor emberek voltak, de a falu helyét félelemből választották. Tágas völgybe épült falujukat leégette a tatár, s jelenlegi eldugott helyüket az ősök azért választották, hogy ha a tatárnak látogató kedve támadna, ne találja meg őket olyan könnyen. Az utódoknak azután többször meg kellett tisztelniök az ősök bölcsességét, mert ha a legénynek nősülni való kedve támadt és ha vidéken kereste a párját, a házasságból csak úgy lett valami, ha vőnek állott a szerelmes ifjú. Amúgy a legény kezébe igen könnyen beletették a kosarat ezzel a mosollyal: ki akar menni az Isten háta mögé? Ha az Isten háta mögött voltak is, de voltak. Éltek úgy, mint más magyar falvak. A többi gömöri magyarokkal a XVI. század közepén ők is kálomisták lettek, mert ezt a vallást éppen nekik találták föl. Vagy félszázadig leányegyház voltak. Történt aztán az 1600-as évek elején, hogy az Isten hátamögötti faluból való legény azzal dicsekedett, hogy az ő búzájuk a legnagyobb szemű a vidéken, a legjobb boruk nekik van, aztán, hogy a Sajó-völgyön nem fagynak meg, egyrészt nekik köszönhetik, mert ők adják a fát. Szó-szót húzott, az Isten hátamögötti falvai legényt nem lehetett meggyőzni, mert az igaz volt, hogy valóban nekik búzájuk, boruk, gyümölcsük és erdejük volt, a Sajóvölgyiek csak búzájukkal és káposztájukkal dicsekedhettek. Egy fél szekér fáért négy családnak tudtak venni hordóba való káposztát, s könnyebb volt nekik megvenni, mint kitermelni. Már nem győzték a tatároktól elbújt faluból való legény dicsekedését, amikor azt mondja neki az egyik legény: Hiszen nektek még prédikátorotok sincs. Ha esküdni akartok, mindig a más predikátorját használjátok. Védekezett ő, hogy: a szomszédos hely papja az ő papjuk is, de le volt győzve, s rajta nevettek. Azt mondja immáron a legenda, hogy ebből a csatavesztésből született meg az eldugott falu papsága. A legény az apjának, apa a falunak, a falu a tiszteletes és tudós Senior urnák (esperes) nem hagyott békét. A tiszteletes és tudós Senior ur, hogyan és miért nem tudni, a gömöri eldugott falucska önálló papságát Szikszó városában ismertette el az 1600-as évek elején tiszteletes és tudós prédikátor uraimékkal. Nem tudták, hogy mennyit kell fizetni a leendő papjuknak, azért Ígértek sonkát, búzát, zabot, kenderáztató mocsolyát, a földekre elégséges trágyát, annak megmunkálását, fát, és hogy baj ne érje őket, hogy netalán keveset Ígérnek dijlevelükbe beírták: s ha ez kevés, aztán jóakarat. Dijlevelük meg van, ronggyá rágja az idő már, de arany bullája a hitükért szörnyű terhet hozó magyar kálvinista falunak. 33 papot tartottak el ezzel a dijlevéllel, egy két pontján átlépett az idő, és azt modernizálták. A sonkából pénz lett, a rhénes forintok pedig átváltoztak pengőkké,
