Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)

1957 OKTÓBER 6.

A múltból átnyúlnak az árnyak s téren időn át prófétáinak hőseiről a szabadságnak.

Aradi síkról felzokogva a szél ősi gyászunkat hozza, a máig még szabad partokra.

Dobban a szív, felsir a lélek s hol szétszórtan magyarok élnek a régi dac újra feléled:

Volt Világos és volt Mohácsunk, száz erényünk és ezer átkunk, szent törvény, amit átalhágtunk

és mégis, mégis, újra s újra, ha ránk intett az Isten ujja, mi mutattunk az igaz útra.

Két Trianon nem elég nékünk, hogy a nagy színpadról lelépjünk, vezér se kell s harcba száll népünk.

Nem kell babér és nem kell mirtus s hiába minden Antikrisztus, ha feltámad a magyar virtus.

Volt tavaszunk és most lett őszünk hadfiak hely’t sok kamasz hősünk: mélyből ismét magasba nőttünk.

Mindegy, ha a Mammon világa vak szemével tán meg se látja, mi lett a kor remélt csodája,

mert az Isten tudja, Isten látta.

Washington, D.C.

GYÖRGY IMRE.