Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Szépirodalom
38 BETHLEN NAPTÁR a fegyverét. Csak annyi ideje volt, hogy beugrott az egyik virágzó fa mögé, amikor óriásit dörrent a fegyver, kétszer egymásután. Aztán megkezdődött a macska és egérharc közöttük. A lelkész aki ismerte a tájat s jó atléta volt, teljes erejével iramodott le a völgy felé. Mindig úgy, hogy ne tegye ki magát a mongolok célpontjának. Azok meg az ős ázsiai vadászok ösztönével három oldalról, egymástól eltávolodva akarták bekeríteni. Sokszor emberfeletti erővel kellett szaladjon, hogy a hurokból, amit a jól tájékozódó három embervadász készített számára, kimeneküljön. Előbb azt hitte, hogy meg tud menekülni. Azonban lassan mind kilátástalanabbnak mutatkozott a védekezés. A falu igen messze volt s az ázsiai rablók jobb vadásznak bizonyultak, mint számította. Már szive a torkában dobogott. Elfúló lélekzete homályossá tette látását. Nem vette észre, hogy az egyik emberfarkas megkerülte. Csak úgy menekült meg, hogy abban a percben, hogy a fegyvert rásütötték, megbotlott s egy mély árokba zuhant. Keményen megütötte magát. A nagy fájdalomtól elterült a földön. Szinte élettelenül feküdt az árok mélyén. Úgy érezte, nem tud többet megmozdulni. Közben hallotta üldözői rohanását. Össze szedte minden erejét s tovább szaladt. A félelem s halál izzadsága patakozott már róla. Úgy érezte, már csak percei vannak. A vad iramban ruhája megszakadozott s véresre paskolták az ágak. Közben ellenségei vérszomjas kurjangatásairól hallotta, hogy nincs sok ideje hátra. Már nem volt cél és számítás rohanásában. Csak mint üldözött vad ösztönösen védekezet s a hegy felé vette ismét az útját. Aztán egyszerre megpillantotta a vadőr kunyhóját. Mentő gondolat villant meg az agyában s mig az üldözői elől egy kis domb eltakarta, a tisztáson átváltott s rohant a kunyhó felé. Aztán már azt se tudta, hogy mi történik. Érezte, hogy üldözői nyomában vannak. Tudta, hogy lelőhetnék, de előbb megakarják kínozni. Már érezte pálinka gőzös leheletüket is. Majd egy kéz ragadta vállon, ösztönösen védekezett. Megfordult s teljes ököllel belevágott támadója gyomrába. Majd ahogy az összecsuklott a rettentő ütés alatt, térdével teljes erejéből vágta fel a támadó állát. Aztán egy csonttörő ütést érzet koponyáján s összeesett mint letaglózott állat. Sötét éjjel volt, mikor magához tért. Feje sajgott s érezte hogy arcán meleg vér szivárog keresztül. Ahogy kinyitotta szemeit maga körül elterülve látta feküdni a három támadóját. Mind hármat szabályos fej lövés végezte ki. Lassan feltápászkodott s tántorgó léptekkel elindult haza. Az erdélyi nyár balzsamos levegője vette körül, a szelíd hold aranyos palástba burkolta be. Illatok csókolták végig fáradt arcát s egyszerre jobban érezte magát. A falu felé kanyarodva a Küküllőhöz ért. Ott ahol az örvény mélyen bele mart a partba, egy ember állott. Vad kemény orcáját megvilágította a holdvilág s mosoly volt az arcán. Aztán illendően köszönt. Jó estét, Parinte. Tudod, most megfizettem az adósságomat neked s csak három golyóba került. Aludjál jól, Parinte. Hosszú az éjszaka s holnap szép
