Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)

Borshy Kerekes György: Nagyobb céllal nagyobbra

32

BETHLEN NAPTÁR

természetes, hogy származásunk újabb véráztatta földjéről kimenekültek közül annyit segítettünk szabad földön elhelyezkedni, amenynyire csak lehetőségünk adódott.

Bethlen Otthonunk Igazgató Tanácsa a Nt. Kecskeméthy József titkárrá választásával megürült helyre Ft. Daróczy Sándort választotta meg. Ennek következtében Vezértestületünknél üresedésbe került az első alelnöki tisztség. Erre a testület saját kebeléből Veszprémi Géza második nemzedékbeli érdemes testvérünket választotta meg, az ő helyére pedig rendes tagul Nt. György Árpád chicagói lelkésztestvérünket hivta be. így kiegészülve a Vezértestület első rendes gyűlését Washingtonban március 25 és 30.-a között tartotta meg, ahol sok, jövőtépitő határozatot hozott.

Az Otthon munkájáról az uj igazgató tiszte számot adni. Itt csupán annyit emlitünk meg, hogy az Otthon közvetlen felügyeletével megbízott Bizottság, — amelynek tagjai az Egyesület elnökén és pénztárnokán kívül, az egyházi testületek részéről delegált Nt. Daróczy Mátyás, Nt. Nagy Ferenc és Nt. Szőke István, valamint az Otthon igazgatója és az öregek házának felügyelője, —- időközönként tartott ülésein a legapróbb részletekre kiterjedően látta el feladatát s komolyan foglalkozik az Otthon munkájának kiterjesztésével.

Idetartozik annak megemlítése is, hogy hivatalos lapunk (Testvériség — Fraternity) uj formában bevezetett kétnyelvű kiadása nemcsak tagságunk, de a legszélesebb magyar olvasó közönség tetszésével is találkozott s talán épen ennek nyomán állandóan nő azoknak száma, akik vakációjuk alatt Kossuth Házunkat felkeresik s onnan jó benyomásokkal térnek otthonaikba.

A fejlődés természetes következményeként központi hivatalnoki karunknak létszámát kettővel emelnünk kellett s ha a tagfelvétel az év folyamán mutatkozó arányban folyik, alighanem újabb alkalmazottak beállítására lesz szükségünk. A munkát már idáig is csak túlórázásokkal sikerült elvégeznünk minden szakosztályunknál, amiket úgy titkárunk, mint Király Imre pénztárnokunk és Eszenyi László számvevőnk a maximumra fokozott energiával vezetnek.

Végezetül pedig engedtesség meg egy kicsit “hazabeszél”-nünk. A Bethlen Naptárról. A szerény “Árvaházi Naptár” címen néhai dr. Kalassay Sándor által megindított s később Dr. Nánássy Lajos és Nt. Kecskeméthy József szerkesztésében megjelent eme kiadványunk kezdi elérni a nagykorúság teljességét. Értendő ez úgy, hogy a legszűkebb körű beszámolóktól eltekintve az utóbbi években mind szélesebb és szélesebb mezőket ölel fel s hova-tovább odafejlődik, hogy nem csupán amerikai magyar reformátusságunkról, de a keservesen kényszerítő okokból a világ minden tájára és országába szétszóródott testvéreinkről fog és tud beszámolót adni. Olyan jövő-