Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Borshy Kerekes György: Nagyobb céllal nagyobbra
BETHLEN NAPTÁR 31 cemberében fejeződött be, az ünnepi átvétel azonban ez év februárjában volt egész tisztikarunk és trentoni kerületünk munkatársainak részvételével azon a hatalmas díszvacsorán, amit a közös tulajdonunkba került Magyar Házunkban tartottunk az összes átvett tagok vendégül látásával. Április 14-én, virágvasárnap, South Benden, Ind. voltunk, ahol a chicagói kerület értekezletét tartva kegyelettel adóztunk néhai Lincoln Ábrahám Brick, kongresszusi képviselő és néhai Madarassy Tamás ellenőrünk emlékének, akik 50 esztendővel ezelőtt Egyesületünk számára a történelmi nevezetesség számba menő “Charter”-t, azaz működési szabadalom-levelet, megszerezték. A szép uj templomban és a temetőkben lefolyt emlékező aktust kitünően rendezett bankett fejezte be, amelyre messze földről sereglett egybe a munkánk iránt testvéri érdeklődést tanúsító vendégek serege. Uj titkárunk, Nt. Kecskeméthy József, egyházi vonalon a húsvéti istentisztelet alkalmával mutatkozott be a washingtoni református magyarságunknak, amely ez alkalommal egészen megtöltötte dísztermünket, ahol istentiszteleteinket tartani szoktuk. Kívüle más alkalommal szolgálatra Nt. Hőgye Mihály és Nt. Sziártó István Washingtonban lakó lelkésztestvéreinket is felkértük s szívesen végzett szolgálataikért e helyen is köszönettel adózunk. Szokásos kerületi értekezleteinket Clevelandban, Ohio, április 28-án; Buffalóban, N.Y., május 12-én; So. Norwarkon, Conn., junius 2-án; Pittsburghban, Pa., junius 16-án tartottuk meg munkatársaink számára. Idekívánkozik annak megállapítása, hogy ezeken az értekezleteken az érdeklődésnek és munkakészségnek olyan jeleit tapasztaltuk, amelyek fejlődésünket illetőleg rendkívül biztatók voltak s amelyek majd évi jelentéseinkben számszerűleg is mutatkozni fognak. Az 1956 októberében kitört s embertelenül legázolt magyarországi szabadságharc következményei, úgy éreztük, ránk is bizonyos erkölcsi kötelezettségeket róttak. Igyekezni kellett ennek becsülettel eleget tennünk. Tisztikarunk, Vezértestületünk külső tagjai, szervezői karunk s az osztályaiknál működő munkatársaink ahol csak arra alkalmuk nyílott s módúk volt: segítettek a menekültek elhelyezésében és felkarolásában. Önkéntes és díjazás nélküli tisztségeket vállaltunk és látunk el úgy az Amerikai Magyar Szövetség mentőmint az Egyesitett Magyar Segélyakció (Co-ordinated Hungarian Relief Inc.,) segélyező munkájában. Hatékonyan működtünk közre abban is, hogy a Szövetség végre Washingtonban saját székházhoz juthatott, amely néhai jó Fabrici Kováts Mihály, az amerikai függetlenségi háborúban vitézkedett és első magyarként hősi halált halt huszárezredes nevét fogja viselni. Segítő munkánk révén pedig a rászorultak ezrei juthattak ruha, élelem és gyógyszer-segélyhez az újabb nyomorúságba döntött Magyarországon. Az pedig csak
