Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Dél-Amerika
114 BETHLEN NAPTÁR A DÉLAMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSSÁG S ABBAN AZ argentínai magyar református egyház mai képe Bár Délamerikának ma már csaknem minden országában élnek magyarok, református egyházi élet intézményesen lelkipásztorok vezetése alatt eddig csak kettőben alakult ki: Braziliában és Argentinéban. A Brazíliai Magyar Református Egyház kezdete csaknem 30 évre nyúlik vissza. Vannak templomai, lelkipásztorai. Erről az Egyházról naptárunk két évvel ezelőtt részletes ösmertetést adott, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy értesülésünk szerint Gémes István lutheránus lelkész a közelmúltban megkezdte a braziliai magyar lutheránusok között a munkát. Venezuelában, különösen Caracasban szép számmal élnek magyar reformátusok, de önálló gyülekezetük nincs, mert sem az amerikai magyar reformátusoktól, sem a Református Egyházak Világszövetségétől nem kaptak segítséget s igy a Pósfay György magyar lutheránus lelkész vezetése alatti lutheránus gyülekezetbe tagozódtak be. Ennek a gyülekezetnek a magyar részében a többséget a reformátusok alkotják. Főgondnokuk dr. Nyerges Miklós. Bolíviában és Paraguayban csak néhány magyar református család él. Bővebb adataink nincsenek, csak annyit tudunk, hogy Pósfay György és Hefty László lutheránus lelkészek már jártak arra látogató körúton. Chilében Pósfay György és Hefty László szintén jártak s az ott élő magyar protestánsok között szolgálatot végeztek. Szerintük a protestánsok száma az ország fővárosában, Santiagoban, kb. 70, amiből 50 református. Itt a református egyházi munkát meg lehetne kezdeni, ha volna lelkipásztor. Jelenleg egy derék magyar református ember, idős Hajpál Sándor gyűjtögeti össze bibliaórára az Ige után szomjuhozókat. A chilei magyarok főkép a második világháború menekültjei közül kerülnek ki de a múlt évi magyar szabadságharc menekültjei közül is jutottak oda már néhányan. Uruguay fővárosában, Montevideoban kb. hét-nyolcszáz magyar protestáns él, akiknek legalább háromnegyed része református. Nagyobb részük az első háború után vándorolt be. A harmincas évek elején Madarász István volt csendőrőrmester vezetésével református egyházi munka kezdődött a protestánsok között. A konvent szűkkeblű és rövidlátó volt, lelkipásztort, bár kértek, nem küldött, hanem ehelyett Madarásznak adott exmissio-t, felhatalmazást. A második háború alatt a Független Amerikai Magyar Református Egyház nyújtott ennek a munkának némi támogatást. A háború után Madarász a kommunista magyar követséghez fordult támogatásért és kapott is. Ellenszolgáltatásként az utolsó tiz évben erősen részt vett a baloldali politikai agitációkban, viszont “gyülekezete” erre föl szétszéledt, úgy hogy 1956 augusztus 8.-án 73 éves korában be-
