Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Európa
108 BETHLEN NAPTÁR kozik ez a bányászokra és a több gyermekes családokra. Nagy nehézséggel küzdenek a menekültügyi szervek a középiskolás fiuk és az egyetemi hallgatók ügyének megoldásában is. Anyagiak és nyelvtudás hiánya miatt a tanulmányaikat folytatni kivánó ifjak jelentős százaléka valószinüleg kénytelen lesz munkát vállalni és esti tanfolyamokon való továbbtanulással kísérletezni. Az uj menekültek között végzett munkánk megkönnyitésére az Angol Egyházak Tanácsának Menekültügyi Osztálya egy esztendőre vállalta a lelkigondozói szolgálat összes kiadásainak fedezését s a brit református egyházak vezetőinek javaslatára a magyar egyházi munka támogatására kiküldte Coulter J. Tamás skót lelkipásztort, a kolozsvári Skót Misszió volt vezetőlelkészét. A magyarul is jól beszélő Coulter lelkipásztor fáradtságot nem ismerő odaadásának tudható be, hogy egyházunk az első hónapok munkájának sok nehéz uj problémáját legalább részben megoldotta. Coulter J. Tamás mellett Kovács Ferenc volt hamilton-i lelkipásztor is állandó szolgálatot vállalt s ifjúi erővel és lelkesedéssel látogatta a brit szigeteken felállított mintegy 150 menekült tábort és hostelt. 1957 tavaszán érkeztek Angliába Csörsz Győző, Tamás Sándor és Trombitás Dezső lelkipásztorok, hogy végleges letelepedésüknek illetve kivándorlásuknak megoldásáig a brit szigeteken végezzenek magyar egyházi munkát. Áthozatalukat az Angol Egyházak Menekültügyi Osztálya igazgatójának Miss Janet Lacey-nek segítsége tette lehetővé. így 1957 áprilisában, az aközben Angliába érkezett Pátkai Róbert evangélikus lelkipásztorral együtt 6 magyar és egy skót lelkipásztor végzett magyar lelkipásztori munkát Nagy-Britannia területén. A rendelkezésünkre álló adatok alapján a menekültek között kb. 4,000 a protestánsok száma. A közöttük végzett egyházi munka megtervezésének nagy akadálya, hogy száz és száz kisebb-nagyobb város területén élnek s jelenleg teljesen megköti őket a munka-és lakáskeresés gondja. Lelkipásztoraink néhány állandó központ kiépítésén fáradoznak, hogy lehetővé tegyék a rendezett keretek között végzett szolgálatot. Mivel a pásztorolás állandó utazást jelent, a központok kiépítésére kevés idő marad és igy a kérdés megoldását csak 1958-ra várhatjuk. Növeli nehézségeinket még az is, hogy a brit egyházak még nem vállalták munkánk további segélyezését s ezért megtörténhetik, hogy 1958-ban az egyháznak csak egy vagy két állandó lelkipásztora lesz és esetleg — anyagiak hiányában — megszűnik a munkát irányitó londoni Egyházi Központ is, melynek fenntartására a magunk erejéből egyelőre nem gondolhatunk. Reméljük azonban, hogy az állandó központ megteremtésére folytatott gyűjtésűnk eredménnyel jár s egyházunk hamarosan végleges otthonhoz jut. London mellett jelenleg állandó helyiséggel rendelkezünk Bradfordban is.