Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Európa
102 BETHLEN NAPTÁR visszatért Magyarországra. Nagy volt azonban a száma azoknak, akik nem akartak a Szovjet által megszállott országba visszamenni. Ezek az első években Nyugatra való menekülésük első letelepedési helyén maradtak: Németországban, Ausztriában, Olaszországban. Ennél nyugatabbra, Svájcba, Franciaországba és még tovább csak kevesen jutottak az első időkben. A háború tartama alatt Nyugatra menekülő, illetve különböző katonai és polgári hatósági parancsokra kitelepedő magyar reformátusok lelkigondozásáról a Konvent előrelátással gondoskodott. A munka megszervezésével a román uralom alatti kisebbségi életben bő tapasztalatokat nyert és Erdély visszatérése után a Konventhez beosztott vitéz Nagy Sándort bizták meg, s vele együtt a hasonló utat megjárt Szigethy Béla is hivatalos megbízást kapott. A németországi Landshut központtal alakult meg a Németországi Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat. A fegyverszünet után, bár Nagy Sándor vezetőlelkészi fennhatósága alatt, de külön szervezkedett az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat; erre Ausztria önállóságának visszaállitása folytán volt szükség. Az itteni szervezési munkát Nagy Ernő kezdte meg, tőle vette át s fejezte be. Dr. Harsányi András. Ennek a Lelkigondozó Szolgálatnak eleinte megvoltak a kapcsolatai a hazai egyházzal, ha nem is ténylegesen, de hivatalosan. Hamarosan azonban ez a névleges hivatalos kapcsolat sem volt fenntartható tovább és a lelkigondozó szolgálatok támogatását átvette az Egyház Világtanácsának megfelelő, menekültekkel foglalkozó, genfi ügyosztálya. Az igy lelkigondozásban, pásztori szolgálatban részesített menekült magyar reformátusok száma eleinte többtizezer volt. A fokozatosan meginduló kivándorlás — melyen a kivándorlást lebonyolító egyházi szervezeteknek, Church World Service-nek, a magyar lelkészek jelentős segítséget nyújtottak — az elkövetkező évek alatt a világ majd minden országába szórta szét ezeket a híveket. A németországi és ausztriai lelkigondozói munka továbbra is fennállt, de gondoskodni kellett a befogadó országokban is magyar református munka megindításáról. Párizsban készen állt a magyar református missziói gyülekezet. Különösen előnyös volt, hogy vezetője ugyanaz a Kulifay Imre lelkipásztor volt, aki már a két világháború közötti időben is vezette ezt a missziói állomást. A háború után ez a missziói egyház kivált a hazai egyház fennhatósága alól és a francia egyházzal történt megállapodása alapján széleskörű önállósággl folytatja azóta is munkáját. A kivándorló magyar reformátusok nyomán egyre több országban indult meg a lelkigondozói munka vagy erősödött meg az addig csak rendszertelenül vagy ritkán végzett szolgálat. Szervezetileg a különböző országokban más-más formát vett fel ez a munka. Volt olyan — Svájc — ahol a magyar református lelkész sorra járta ál
