Bethlen Naptár, 1957 (Ligonier)
Amerikai Magyar Református Egyesület
BETHLEN NAPTÁR 83 maradt vezetőkkel szemben a közgyűlés a legteljesebb elismerését nyilvánította meg. Az újabb négy éves terminust felfrissített tisztikarral, megnagyobbított és megújult Vezér testülettel kezdjük. A változás azonban, Istennek hála, csak személyekben történik, szellemben nem. A közgyűlés ugyanis egyhangú lelkesedéssel határozott úgy a régi név, mint a régi jelleg és szellem változatlan megtartása mellett. Nem volt tehát hiábavaló erőfeszítés az a munka, amit az egyesület az amerikaiasság, magyarság és reformátusság hármasságának megőrzése érdekében hatvan esztendő alatt végzett. Uj nemzedékbeli tagságunk képviselete épen olyan erős meggyőződéssel vallotta meg ezeknek az elveknek érvényességét és időtálló voltát, mint az alapitó és megtartó első nemzedékbeli gárdánk. Tagságunkat s általában magyarságunkat és e sorok olvasóit bizonyára érdekelni fogja, hogy kik azok az uj emberek, akik egyesületünk vezető helyeire kerültek s kik azok a régebbiek, akiknek helyeit a közgyűlés velük töltötte be. Ezért adjuk a következő oldalakon tanulságos életrajzaikat azzal a megjegyzéssel ,hogy szeretjük hinni, miszerint a most visszavonultak lelkében egyesületünkkel szemben épenugy megmarad a jó indulat és segitőkészség a jövőben, mint amilyen ékes tanúbizonyságait adták annak hivataloskodásuk hosszú évei alatt a múltban. A hatvan éves jubileumi esztendőt 1957-ben egy másik nevezetes jubileumi dátum követi. Ez pedig szabadalomlevelünk, az úgy nevezett “charter” kiadásának ötvenedik esztendeje. 1907 március 2.-án cikkelyezte törvénybe ugyanis az Egyesült Államok Kongresszusa azt a maga nemében egyedül álló működési engedélyt, amihez hasonlót sem azelőtt, sem azóta soha nemzetiségi alapítású testvérsegitő intézmény nem kapott s a jövőben is aligha kaphat. Ezt az engedélyt, amint azt e lapokon külön cikkben is méltatjuk számunkra annak idején néhai Madarassy Tamás ellenőrünk kezdeményezésére néhai Lincoln Brick kongresszusi képviselő szerezte meg egy olyan beszéd kíséretében, amely egyik legszebb történelmi dokumentuma magyarságunk értékeiről a kongresszusban valaha is elhangzott beszédeknek. Saját kezű aláírásával pedig az a néhai Theodore Roosevelt elnök szentesítette, aki eddig legközvetlenebb ismerője és barátja volt testvértelen fajtánknak. Ennek az emlékezetes ténynek jegyében kívánjuk folytatni ezévi munkánkat abban a jó reménységben, hogy megújított tisztikarunk és Vezértestületünk meg fogja kapni működéséhez tagságunk, osztályaink, helyi képviselőink, régi és uj munkatársaink lelkes közreműködését. Helyi ünnepélyeket s versenyeket írunk majd ki, hogy a legszélesebb érdeklődést keltsük országszerte azzal a munkával szemben, amit Egyesületünk immár 61. esztendeje változatlan kitartással végez. Borshy Kerekes György
