Bethlen Naptár, 1957 (Ligonier)
A Bethlen Otthonból
60 BETHLEN NAPTÁR Otthon konfirmálója velünk is urvacsorázott. Elmenetele előtt elkezdte törleszteni az élete elindítására tőlünk kapott lelki és anyagi befektetést pénzzel is, de sokkal többel: az otthonunkban tanult hálával, szeretettel és becsületességgel, bizonyságtétellel, hogy neki “igazi otthon” volt a Bethlen Otthon. A másik leányuk e sorok Írása előtt pár nappal kapta meg az örömhírt, hogy felvételi vizsgája sikerült és felvették a szomszédos “Latrobe Hospital” ápolónő-képző intézetébe a 3 éves kurzusra. A direktor a még szükségesek megbeszélésére találkozni akart a jelölttel és velünk szülőkkel. (Ezt az egészen árva leányunkat 10 éven át szintén mi neveltük.) A direktorhoz el is mentünk. Az ügyek végleges elintézése után, amig hazafelé hajtottunk, leányunk arcán az öröm és boldogság sugárzását jóleső érzéssel szemléltük. De amit ajkáról hallottunk, amikor a szive és lelke sugárzott felénk, vele együtt a mi örömünk is teljesebb és elégtételt adóbb lett. Amig az autó haladt “egész utón hazafelé” örömkönnyes szemekkel beszélt egy nagyon boldog árvalány: “Köszönöm, hogy életem e legboldogabb napjához eljuthattam . . . Tudom, hogy ezt Bethlen Otthonunknak és nevelőimnek köszönhetem, akikkel eddig életem legnagyobb részét tölthettem . . . Milyen jó, hogy a Bethlen Otthonba kerültem, . . hogy 3 évvel ezelőtt örökbefogadóimat otthagytam és “hazajöttem” . . . Csak az fáj, hogy otthagyott testvéremet is nem hozhattam magammal, hogy ő is ilyen boldog lehetne ... A Bethlen Otthon alkalmat nyújt arra, hogy diplomát szerezzek és tisztességes megélhetést teremtsek magamnak s talán még rajta is segíthetek.” Itt értünk haza. Boldogan léptünk be, nevelők és nagy leányunk Bethlen Otthonunk ajtaján és örömmel újságoltuk a nagy család többi tagjainak, hogy Petty ápolónő lesz! Ebben az értelemben sok bizonyság-tétel hangzott el az elmúlt évben öregeink részéről is. Többektől hallottam úgy maguk között mint látogatók előtt is az ilyen beszédeket: “Vétkezik az kérem, aki azt mondja, hogy a Bethlen Otthonban rosszul van sora. Bizony “otthon” ez nekünk, kérem! Sokunknak még jobb, mint a magunké volt, mert itt semmire nincs gondunk.” Nemrégen A Bethlen Otthon nyári magyar iskolájának tanári kara - 1956. Balról jobbra: Nt. Harangi László és neje, Csighy Marietta diakonissza testvér, Kecskeméthy József igazgató és neje.
