Bethlen Naptár, 1957 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 55 tán, Pólyán felé, de azok mind egyszerű népek voltak, parasztok, meg osztán egy kanász, aki szűrbe burkolózva húzott át a pusztán. No, gondolta a gróf, talán szelet kapott a prédikátor s visszarettent. De másnap spion jelentette, hogy bizony ott volt szerdán Polyánba a prédikátor s ékes szép tanítást tett ott. A gróf lehordta a szolganépeket, csatárláncba fogatta megint a pusztát, őriztette éjjel és nappal. Hiába, mindhiába. Prédikátort nem fogtak, de jött a hir újra: Polyánban megint tanítót ta prédikátor. A gróf iszonyú dühbe jött. Szolgák százaival huzatott csatárláncot a pusztán és nem átallott maga is lóháton nyargalászni a pusztán, hogy személyesen ellenőrizze a papvadászatot. De hiába. Ö se látott senki papfélét egész nap, csak néhány parasztot, meg egy öreg kanászt, aki szűrbe burkolózva, szemére húzott nagy karimás koíopban baktatott át a pusztán. Hetekig őriztette még a becsei pusztát, de hiába. Végre is felhagyott a hiábavaló erőlködéssel. De Füredi Ferenc prédikátor azért óvatosságból továbbra is kanásznak álcázva, szűrbe burkolózva járt átal Polyánba. Háborithatatlanul. JEGENYÉNK ZÚGÁSA Magyar jegenyénk ősi szent nevében Kiáltok hozzád Rengeteg Őrsége, Ahogy elbánnak hősi életével, Nem nevezhető emberségnek mégse. Mennyi zivatar ostromát kiállta, Mint védő gigász tornyolt fel az égig, Mégis bitangul bitorolt szent törzsét Kálváriára keresztfának mérik. Letört gallyait véresen siratja, Lombjain hernyók s gyökerében férgek Hemzsegve dúlnak éppen azok által, Kik sudaráról minden diszt letéptek. Óh, ti Igazság kincs-pocsékolói, Kiirtás helyett hizlaljátok őket, Kik eszmény s erkölcs legázolásával, Mert vakok vagytok, fejetekre nőttek. Hazug és álnok, esküszegő zsarnok Szavakkal szédít tettek ellenében, Orozva gyilkol, szolgaláncot csörget Béke, szabadság álarcos mezében. És ti, mint gyáva, névleg keresztyének Leültök balgán sátán asztalához, Nem érzitek meg mérgét a pohárban, Mit a külvilág nyororában átkoz. Nem halljátok meg jegenyénk siralmát, Melynek zúgása: világ jajgatása, Ha földre roskad vért csepegő törzse, Sok lombos erdő sírját is megássa. De ronda férgét ha kípusztitjátok, Újult erőben kivirul és sarjad, Villámcsapás lesz ellenségid ellen, Megvédelmezi isteni hatalmad. — SZABÓ LÁSZLÓ
