Bethlen Naptár, 1957 (Ligonier)
Szépirodalom
36 BETHLEN NAPTÁR AZ URAKNAK URA Már-már lelkem csúf bűnök veszték S jöttek békés esték: Rákacagott a háborúra Az Uraknak Ura. Lemenő, szép Nap volt az arca S könyörület rajta. Az élet be sok újat hozott S Isten nem változott. Falusi, nádas Iskolában Már ilyennek láttam, Ki rossz helyett jó és uj szivet Adhat mindenkinek. Hajunknak egy ősz, hulló szála Följegyzett bu nála S ha bűnös lény tőle elköszön, Ő vár, mig visszajön. Nem rójja meg sok vétkeinket, Mert ő szeret minket S poklok felé visz bár utunk, Ő int s visszafutunk. Bennünk él s be jó hinni benne, Ez ős szerelembe, Ő még a temetőn is virít, Ő a gyermeki hit. Fölemelt és vérem lemosta, Szivem visszahozta, Sebeimre áldóan szedett Balzsamos füveket. Édes-ernyedten várok, várva Most már a halálra. Szemem: övé volt, kezem: keze, Mindent ő végeze. Háborúba el ő bocsájtott S bűnökből kihántott. Rákacagott a háborúra Az Uraknak Ura. ADY ENDRE Gereblye Arat a győztes, zeng a kasza büszkén s utána mindent felhabzsol a sarló. Jó szent: a karja maga felé hajló! S dohogva poroszkál, billeg a nyütt, vén gereblye, ősz paraszt után a tarlón, hulladékot kaparva rossz fogával. Körötte dús a föld, zeng a madárdal s kövér kévék kacérkodnak aranylón. Oly száraz, görcsös, árva megvetett! Nem is illik, csak vén ember kezéhez s amint mennek, mindkettő egyet érez: Másnak találták ki az életet! S csak tengődnek, morzsákra lesve árván, mint Lázár a gazdagok kapujánál. BÓDÁS JÁNOS
