Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)
Az Amerikai Magyar Református Árvaház
TÖRTÉNELMÜNK — XLIX. “A megválasztott uj árvaházi igazgató életének abban a szakaszában van, amikor legnagyobb az egyénnek a munkaképessége és ambíciója. (Azóta lépten-nyomon beigazolódott, hogy milyen fontos ez a követelmény a Bethlen Otthon életében..) Nyelvi tudása, kiváló előadása, adminisztratív képessége, zenei tudása kiválóan alkalmassá teszik arra a szolgálatra, amelyre Isten és az Igazgatóság elhívta. Megválasztásában a másik nagyjelentőségű dolog, hogy felesége, szül. Korocz Erzsébet, áldott emlékű lelkészünk Korocz Géza leánya, mindenütt és mindenekben hűséges segítőtársa. Az uj árvaanya okleveles tanárnő, a magyar református élet alapos ismerője, kiváló zenész, akinek leikéből kiárad a szeretet, a hithüség. A közelébe került embereket elbájolja közvetlensége. Bizonyára igy lesz ez a gyermekek és öregek között is, ahol az édesanya helyettese lesz.” JELENÜNK KÉPEI. Hogy a Bethlen Otthon uj korszakának továbbépítésére választott jelenlegi igazgató és munkatársai mennyiben feleltek meg Isten és emberek előtt hivataluknak és a beléjük helyezett reménységeknek, arról beszéljen majd az utánnunk következő kor. Beszéljenek idejében és érdem szerint a teljesítmények, amelyek vagy szolgálták Isten dicsőségét, hitünk, fajtánk javát, Krisztus árváinak és elesettjeinek jó gondviselését és a nyert talentumok kamatoztatását, vagy — nem. Az árva és öreggondozás szolgálatában számolni kell mindennap az Ige figyelmeztetésével: “Aki titkon néz, megfizet kinek-kinek érdeme szerint nyilván!” A HARMADIK AGGMENHÁZI FELÜGYELŐ. Az 1950-ben megüresedett aggmenházi felügyelői állást Varga Lajos volt pittsburghi lelkésszel töltötte be az Igazgatóság, aki 20 évi intézőbizottsági tagság után 1952 január 1-én állt az általa régen ismert szolgálatba és azóta élete társával együtt igyekszik szolgálni a reábizottakat Az Árvaház kistemploma. Újjáépült 1948-ban, tornyában a “Molnár Haranggal”.
