Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)
Az Amerikai Magyar Református Egyesület 1896-1956
XXXVIII.TÖRTÉNELMÜNK már előbb bevezetett modern tagszerzési módszerek folytatásaképen, a koronája lett az előző évtizedek eredményeinek. Akik ma az Egyesület munkáját irányítják, voltaképen csak arra a húsz esztendőre tekinthetnek vissza, amely idő alatt személyük és munkájuk összeforrott az Egyesülettel. A szilárdan megalapozott Egyesületnek főképen a tagszerzés terén volt szüksége uj módszerekre. A hivatalok egyesítése előtti 12 esztendő alatt, 1924 jan. 1-től 1936 jan. 1-ig, a taglétszám teljes “net” emelkedése mindössze 267 volt. A tizenkettőből hat év alatt a létszám az év végére kisebb volt, mint az év elején. Hogy a változás mit jelentett, talán ez az egy adat is megvilágítja: az egyesitett központi hivatal működésének első két esztendejében, 1936 és 1937-ben 5089 volt az újonnan felvett tagok száma. Az uj vezetőség 1936 jan. 1-én $961,700.34 elismert vagyonnal kezdte munkáját. Ez a vagyon 1955 julius végére $7,034,272.86-ra emelkedett. Az Egyesület összes osztályai a teljes 1935-ik esztendő alatt összesen $196,433.06-et fizettek be havidijak, kölcsönkamatok és törlesztések címén. 1955 nyarán jutott el az Egyesület odáig, hogy az akkori havidijak összegének alapján az Egyesület osztályai csak havidijakból évi egy millió dollárt küldenek be. Nagy fejfájást okozott az Egyesületnek a Betegsegélyző osztály állapota. Ez a department hosszú esztendőkön keresztül erős ráfizetéssel dolgozott, ami természetesen állandóan csökkentette az amúgy sem nagy betegsegély alapot. Az 1932-39-es években, tehát nyolc esztendő alatt a ráfizetés $19,625.62 volt, ami átlagosan 2453 dollárnak felelt meg minden évben. A következő nyolc esztendő alatt, 1940-től kezdve, $38,172.57 többletbevételt sikerült elérni ebben a departmentben, ami évi $4771 bevételi átlagtöbbletet jelentett. E sorok írásakor, 1955 nyarán, a betegsegélyző department vagyona meghaladja a százezer dollárt. (1939 végén ez a vagyon mindössze $4805.27 volt.) Kötetre menő adatot lehetne felsorolni annak bizonyítására, hogy az 1935-ös konvenció fontos és merész lépése meghozta gyümölcseit. A hivatalok egyesítése és a munka modern alapokra fektetése nélkül ezeket az eredményeket az Egyesület sohasem érte volna el és sorsa a határozott irányú fejlődés helyett a fokozatos sorvadás lett volna. Húsz év alatt a számvevőség munkája is megsokszorosodott. Amíg 1936 elején csak 12,720 taggal és okmánnyal kellett dolgozni, 1955 aug. végére ez a szám 34,980 lett. A számvevő öt segéderővel dolgozik. Munkakörükbe tartozik az összes felnőtt és ifjúsági haláleseti, betegsegély, kórházbiztositási segély, okmánykölcsön, okmánybeváltási, árvaletéti, személyzet fizetési, jövedelmi és egyéb adó ügyeknek, valamint az összes bevételi és kiadási tételeknek számfejtése, elkönyvelése, pénztárnok részére való utalása. A számvevőség könyveli el és dolgozza fel a havonta beérkező összes osztályjelentéseket és osztja szét a beküldött összegeket alapok szerint. A jelentő iveket adredssograph gépen szintén a számvevőség csinálja és min-
