Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)
Az Amerikai Magyar Református Egyesület 1896-1956
TÖRTÉNELMÜNK — XXV. Amerikai Magyar Református Egyesületnek, de kérdés, hogy meddig? Az elnökség a beolvadásra az előkészitést megtette, tárgyalásra a közgyűlés elé beterjesztette a javaslatot. A képviselők a javaslatot meghallgatták és rövid ideig tartó tanácskozás után ebbe az egy mondatba foglalható a közgyűlés határozata: megmaradunk Református Egyesületnek. A másik nagy ügy, melyben ennek a közgyűlésnek határoznia kellett az árvaház ügye. Az Egyesület életére nehéz terhet és megpróbáltatást, túlméretezett kiadást jelentett ennek a szeretet intézménynek a fenntartása elannyira, hogy ezen a közgyűlésen többen azt a javaslatot terjesztették be az árvaház ügyeinek a tárgyalásánál, hogy oszlassák fel az árvaházat és az árvákat egyes családoknál helyezze el az Egyesület neveltetésre. Hosszas tárgyalás után a határozat ez volt: az Egyesület fenntartja az árvaházat és fokozatosan kiépiti és berendezi aggmenháznak is, hogy igy a munkából kiesett, gondozás nélkül maradt öregjeinkről is gondot viseljen. Ez a két határozat azt jelentette, hogy nemcsak életképesebbnek kell lennie, de ezután életképes kell, hogy legyen az Egyesület, hogy ezt a két intézményt korszerinti berendezéssel tarthassa fenn, és a tagjaival szemben is minden kötelezettségének eleget tegyen. A Vezértestület hivatása lesz, hogy módot és eszközt találjon az életképességre. S hogy még inkább fokozza az uj Vezértestület ez életképesség ügyében a tevékenységét, az 1931-ik esztendő végefelé bekövetkezett a gazadsági pangás és pénzügyi összeomlás. Egyesületünk befektetéseit is érintette ez a pénzügyi összeroppanás és mintegy 20.6%-kát a jövedelmező vagyonnak fizetésképtelenné tette, mely által az akkor $855,609.03 dollárt kitevő vagyonra érzékeny veszteséget jelentett. Az 1932. évtől kezdve a Vezértestület megtalálta a módokat és eszközöket arra, hogy az Egyesületünk működése zavartalanul folyón, az árva- és aggmenház fokozatosan mintaintézménye legyen Pennsylvánia államnak is és büszkesége az amerikai magyar reformátusságnak és megtalálta a módját a megnem-határozható értéket képviselő nyilvántartásba került vagyonának a bőséges pótlására is. Vagyona befektetéseinek intézésére pénzügyi tanácsadót állított be. Ettől kezdve vagyonát nem fiókban fektetve őrizte, hanem a pénzpiac lehetőségeit figyelve dolgoztatta. Az eredményt a gyarapodásban öt évről öt évre a számok igazolják. Tagjai létszámának emelésére három kerületi szervezőt állított be az 1935. évben tartandó közgyűlésig. Az 1935. évben tartandó közgyűlés elé terjesztendő javaslatot
