Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)
Anyánk nyelvén Istenért, Hazáért, Szabadságért…
BETHLEN NAPTÁR 3 Útja valóságos diadalmenet volt. Erdély fejedelmévé választotta, a szultán pedig, akinek a császárral viselt háborúja idején nagyon előnyös volt ez a felkelés, királyi koronát küldött neki. De Bocskay nem koronáztatta meg magát magyar királynak. Az ö szándéka csak az alkotmány és a vallásszabadság biztosítása volt, aminek érdekében és hogy a magyart gyűlölő Habsburg dinasztia alatt, valamint a török által megszállt területeken sokszor gátolt magyar kulturális törekvéseknek, külön magyar fejedelem alatt támasza lehessen, Erdély önállóságát tűzte ki célul. És igaza volt. Erdély nélkül a magyar élet és a magyar szabadság arra a sorsra jutott volna, mint a cseheké, igy ellenben még ezeknek is védelmezője tudott lenni. Bocskay István szabadságharcát győzelem kisérte. A győztes csaták megdöbbentették Habsburgékat. Mátyás főherceg minden módon igyekezett rávenni Rudolfot, hogy békitse meg a magyarokat sérelmeik teljes orvoslásával, de mikor Bocskay megszabta feltételét: “Minden sérelmek orvosoltassanak a jövő országgyűlésig”, Rudolf még sem akart engedni. Hosszas tárgyalások után azonban, amikor Rudolf három unokaöccse: Miksa, Ferdinánd és Albert főhercegek elhatározták, hogy ha kell erőszakkal is megfosztják Rudolfot a magyar és cseh tróntól, végre mégis létrejött a megegyezés junius 23-án a király és Bocskay között a bécsi békében, amely biztosította a vallásszabadságot, helyreállította a magyar alkotmányt és Erdély önállóságát elismerte. A magyar nemzetnek Rudolffal és a szabadság ellenségeivel szemben olyan nagy volt a bizalmatlansága, hogy a bécsi békekötéskor, a békeszerződésnek idegen hatalmak által való garantálását követelték. Mikor pedig ezt elérni nem tudták, feltétlenül kitartottak amellett, hogy legalább az uralkodó támaszai: a főrendek írják alá, illetve biztosítsák a szerződés megtartását. Eszerint aztán, mikor Rudolf 1606 augusztus 6-án rövid oklevélben megerősítette a bécsi békét, a magyarországi rendek ugyanazon év szeptember 23-án egy .pót-oklevelet adtak ki, hogy a cseh, morva, sziléziai és lausitzi rendekkel együtt a jószomszédságot és a békét fenn fogják tartani. A cseh, morva, sziléziai és lausitzi rendek pedig 1606 szeptember 26-án adtak ki 19 four aláírásával, hasonló tartalmú nyilatkozatot, illetve oklevelet, melyben Ígérték, hogy őfelsége a békét minden részében sértetlenül fenntartja és ők maguk is híven megőrzik a jó szomszédi viszonyt. Hiába volt azonban ez a garancia. Bocskay István pár hónappal a békekötés után meghalt és a bécsi békében biztosított alkotmányt és vallásszabadságot ezután, rövid idő alatt igen sok sérelem érte. Rudolf és vakbuzgó tanácsosai azt az elvet vallották, hogy az eretnekség roszszabb a török rabszolgaságnál, vagy, mint Forgács Ferenc nyitrai püspök mondotta: “Jobb elveszni egész Magyarországnak, hogy nem, mint a libera religiot megengedje őfelsége...” Ezért aztán ismét fenyegetett a háború veszélye. Bocskay hajdúi újra fegyvert fogtak és kijelentették, hogy: “...ők német fejedelmet nem akarnak uralni ilyen okból: 1., Hogy német és nem a mi nemzetünkből való fejedelem. 2., Mivelhogy T
