Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)
Könyvismertetés
— LXXXI. KÖNYVISMERTETÉS Dr. Vatai László: MAN AND HIS TRAGIC LIFE. (Philosophical Library, New York, 1954. 210 oldal. Ára: $3.75.) Dr. Vatai László buffalo-i református lelkész filozófiai értekezésének angolnyelvü fordítása a közelmúltban látott napvilágot a new yorki Philosophical Library kiadásában. A könyvhöz a fordító, Kecskeméthy László woodbridge-i lelkész irt tartalmas előszót. Ebben a jelentős könyvében az emberi élet alapjait és lehetőségeit vizsgálja a szerző. A nagy orosz hót, Dosztojevszkit követi, aki az életet az emberen keresztül akarta megérteni. Mondanivalóit Dosztojevszki regényalakjaival illusztrálja. A könyv két részre oszlik. Az első részben “From the autonomous Man to Repentance” címmel Nietzsche “Übermensch”-ének keresztyén emberré, vagy pontosabban az autonóm ember-ideálnak bűnbánó emberré való átalakulását írja le a szerző. Ennek a résznek a gondolatmenete dióhéjban a következő: Az ember örök álma az önmaga számára elégséges “autonóm” ember. Az autonóm ember életének a lényge a mindentől és mindenkitől való szabadság. Ezen a téren Isten az egyetlen rejtett akadály, akiről vagy azt kell hirdetnie, hogy meghalt, vagy azt, hogy sohasem létezett. Ha ezt elhitetheti önmagával és másokkal, az ember maga lesz a teremtő. — Isten azonban létezik és létezése korlátokat von az emberi élet köré. Az ember föllázad a korlátok ellen, de nem tudja öszetörni azokat. Lázadása elsősorban az eszmék jéghideg, mégis világokat elégető villanásaiban, és a lobogó szenvedély ösztönében mutatkozik meg. Szembefordul a trar.scendens valósággal is, de ez a vállalkozása is reménytelen. Ebben áll röviden az emberi élet tragikuma. — Van azonban egy másik lehetséges magatartás, amelynek lényege a hit. A hit az emberi életet körülvevő korlátok elfogadásában és az azokhoz való igazodásban csattan ki. A keresztyén ember hit által viszonyul egyfelől a korlátokhoz, másfelől a korlátokat felállító Istenéhez. Amikor erről a személyes hitről beszél a szerző, tanulmánya már átlépett a theológia területére és a filozófus helyét a továbbiakban a theológus foglalta el. Hangoztatja, hogy az emberi élet folytonosan halad az Isten felé és bár darabokra törik ezen az utón, a szintézis lehetőségét mégse adja föl. Inkább teljesen lemond az emberi vonalról és a magasabb erők hatalma alá veti magát. Amint ez megtörténik, a Kijelentés veszi át a szerepet. A kijelentésben Isten belenyúl az emberi életbe és ennek eredményeképen az ember bünbánatra jut. Elindul tehát az autonóm ember és megérkezik a bűnbánó ember. Elindul a filozófus és célhoz érkezik a theolégus. A bünbánatban végetér a tragikum, mert bár elpusztul az élet, de elkezdődik AZ ÉLET. A könyv második részében “Communal Life — Anarchy” címmel az emberek együttélésének a kérdéseit teszi vizsgálódásának mikroszkópja alá a szerző. Ennek a résznek a mondanivalóját a következőkben foglalhatjuk össze: Amikor az emberi közösség életét vizsgáljuk, a kultúrával foglalkozunk. A kultúra az emberi élet szimbolizmusa. A szimbólumok lehetőségeinek a hordozója a hit. Hit nélkül tehát nincs kultúra. Mivel a keresztyénség képviseli a legvilágosabb és legtisztább Isten-hitet, azért ez hozta létre a legtöbbre becsült kultúrát. A kultúra az autonóm ember lázadása, és a keresztyén egyházak megerőtlenedése, sőt árulása folytán fokozatosan civilizációvá alakul át helyesebben süllyed, innen pedig az anarchia a következő lépés. Az anarchia forradalomba torkollik, amelynek a célja a kultúra detronizálása a hatalom érdekében (lásd Oroszországot). Azonban minden ilyen forradalom magában hordja bukását, mert csak egyetlen kultura-teremtő erő van: a transcendens valóság, azaz az élő Isten. A kultúra legfontosabb érdeke a keresztyénség megújulása.
