Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)
Csordás Gábor: Princeton és Evanston…
1 BETHLEN NAPTÁR 85 ahelyett, hogy előbb a politikai, szociális és gazdasági reformok egész sorát hajtaná végre. Óva intette a világ népeit a kommunizmussal kapcsolatban két veszedelemtől: egyfelől attól, hogy kritika nélkül elfogadják az antikommunista hisztériát és azonosítsák a nyugati világot a politikai, gazdasági és szociális igazságosság világával, másfelől attól, hogy elfogadják a kommuniznus hamis Ígéreteit anélkül, hogy észrevennék, micsoda veszedelmet jelent a kommunizmus a felelős társadalomra nézve. Mindennek ellenére, sürgette a világkonferencia, a kommunista és a szabad országokban élő keresztyéneket, hogy a határokon felül öleljék át egymást és legyenek testvérekké az imádság és szeretet kötelékében. Ez nemcsak jámbor óhaj volt, de igy is történt Evanstonban, ahol a vasfüggöny mögül érkezett kiküldöttek ezt a szeretetet kivétel nélkül megtapasztalhatták. — A felelős társadalom kialakításáért való küzdelem minden kedvezőtlen előjel ellenére se reménytelen, fejeződik be a harmadik tanulmányi csoport jelentése. Krisztussal ez a törekvés is célhoz vezet. A negyedik tanulmányi csoport a nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. Ez a világ, amelyben szociális, gazdasági és politikai rendszerek harcolnak keserves háborúkat, ideológiák néznek egymással farkasszemet, tömegpusztító fegyverek állanak használatra készen félelemmel töltve meg embermilliók szivét, ez a világ mégis Isten világa, mondotta a jelentés. Ez az emberiség megkóstolta a háborút és megundorodott tőle. Embermilliók szivében a háborútól való egyetemes félelem és őszinte békevágy él. Ebbe a gondolatmenetbe nagyszerűen illeszkedett bele Eisenhower elnöknek az evanstoni gyűlésen elmondott beszéde, amely a békéért való imádkozásra és munkálkodásra hívta fel az egyházak kiküldötteinek figyelmét. A békesség érdekében, folytatja az üzenet, az egyházaknak támogatniok kell az Egyesült Nemzetek szolgálatát, hangoztatniok kell a tömegpusztitó fegyverek megtiltásának és a lefegyverkezés ügyének szükségességét. Oda kell hatniok, hogy a nemzetek egymás ügyeibe egymás kárára be ne avatkozzanak. Mindenek felett azonban az emberi szív megváltoztatásán kell fáradozniok és azt a diadalmas hitet kell megvallaniok, hogy a népek sorsa Isten kezében van. — Ebben a tanulmányi csoportban vetődött fel a “coexistentia” problémája. A kérdés lényege ez volt: megélhet-e egymás mellett a keresztyén egyház és a kommunista állam? A feleletet illetően főleg három felfogás alakult ki a konferencia résztvevői körében. Az egyik felfogás szerint ez az együttélés nem lehetséges egyszerűen azért, mert ezen a módon az egyház életének a kulcsa nem-keresztyének, hitetlenek kezében van. Tűz és viz nem elegyíthető. Ezt a felfogást a görög orthodox egyház kiküldöttei képviselték a leghatározottabban. Másfelől Dr. Hromadkának, a prágai theológiai szeminárium igazgatójának a vezetésével a vasfüggöny mögül érkezett kiküldöttek egy csoportja azt hangoztatta, hogy a kommunista állam és a keresztyén egyház között nemcsak együttélés, de még együttmunkálkodás is lehetséges. Országaikban mondották, az egyház és az állam talált egy sereg munkamezőt, amelyen kéz a kézben munkálkodhatnak népeik javára. A középutat a keletnémetországi kiküldöttek mutatták meg. Egyik szószólójuk, Dr. Kreyssig, rámutatott arra, hogy az együttélés nem más, mint fegyverszünet. Ezt a fegyverszünetet azonban el kell fogadni egyszerűen azért, mert más megoldás nincs. A jelenlegi helyzetben van mégis valami jó: nagyon közel viszi az embert Istenhez. — A gyűlés végső konklúzióként elitéit minden totális rendszert, helytelenítette az azok előtt való meghódolást, a velük való kiegyezést és az egyház szabadságának a szükségességét hangoztatta. Az ötödik tanulmányi csoport a faji és népi kérdésekkel foglalkozott. Hangoztatta, hogy az egyház tagjait minden fajból és népből választotta ki Isten. Az egyház népe tehát egységes kell hogy legyen és minden válasz
