Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)
Református Egyesületünk
76 BETHLEN NAPTÁR Az amerikai magyar reformátusság idevándorolt első nemzedéke most éli családi, egyházi és társadalmi életének azt az idejét, amelyet őrségváltásnak nevezünk. A családfők, szülők, felnőtt gyermekeiknek szabad utat adnak és elindítják őket az önálló életre. A gyülekezetek és intézmények öregjei, a szolgálatban és áldozatban vének is éppen úgy megosztják a szolgálatot, a vezetést a sarkukba nőtt ifjúsággal és fokozatosan engedik át a megmentett örökségek további kezelését és gondviselését az utánnuk következő második nemzedék választottjainak. Ahol az őrségváltás fokozatosan elkezdődött, ahol a vezetés megosztása vagy átadása már végbement, vagy folyamatban van, ott nemcsak megmarad az élet templomainkban és intézményeinkben, hanem az örökséget átvevők becsületes és hűséges munkája és folytatólagos őrizete alatt tovább fejlődik és erősbödhetik. Ne késlekedjünk hát és ne féljünk a méltó örökösöknek az örökség fokozatos vagy teljes átadásával! — Nekünk első nemzedékbeli bevándorlóknak a saját verítékünkön szerzett óhazában hagyott vagyonunk az élő példa arra, hogy elpusztul az üresen hagyott ház és ebek harminczadjára kerül az a kerítés a telek körül, amelynek nincs gazdája és örököse. Bogáncs és kóró terem azon a földön, amelynek a gazdája nem hajlandó felnőtt gyermekeinek művelésre átadni a földet akkor, amikor észreveszi, hogy a keze elgyengült már arra, hogy az ekét erőfeszítés nélkül tudná tartani. Mi is úgy nőttünk bele gyülekezeteink vezetésébe, intézményeink fenntartása munkájába, hogy valaki jóindulattal belekóstoltatott az általa betöltött munkakörébe azzal a szándékkal, hogy ha alkalmasnak talál annak végzésére, arra alkalmas időben azt át is engedi. * * * Hogy az őrségváltás, örökségátadás, örökségmegtartás nemcsak helyileg, de országos vonalon is fokozatosan úgy történhessék meg, hogy az eddigi hittestvéri összetartás ápolása a különféle denomináiókban alakult gyülekezeteink között továbbra is megmaradjon és nemzedék-
