Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)
Kecskeméthy József: A Bethlen Otthon 1953 évi és 1954 I-ső félévi működéséről
40 BETHLEN NAPTÁR ségének lerendezése, a bronz emléktáblák felavatása után; ez év első fele, minden nagyobb jelentőséggel biró esemény, gyűjtési akció, vagy épitkezés nélkül zajlott le. Az előző három esztendő fenti természetű eseményei és akciói után, ezt az évet a “belső épités” célkitűzésével kezdtük s az intézet vezetése és irányítása körüli szolgálatunkban a fősulyt arra helyeztük, hogy nagyobbá, kényelmesebbé és biztonságosabbá épített otthonainkat gondviseltjeink számára még igazibb otthonná tegyük. Nem kisebb célkitűzésűnk volt és kellett, hogy legyen az is, hogy úgy a gyermekek, mint az öregek otthonait az utóbbi években egyre szigorúbb állami törvények értelmében a tisztasági, egészségügyi, népjóléti és egyébb vizsgálatok követelményeinek megfelelően, eddigi jóhirnevünket megőrizve, elsőosztályu otthonnak tartsuk meg. E cél érdekében, a belső lelki épités munkái mellett, e félév folyamán, ahol lehetett házilag elvégeztük, vagy elvégeztettük szakavatott munkásokkal az épületeink, birtokunk, utaink és gépeink jókarban tartásához szükséges javítási és renoválási munkákat és eszközöltük a szükséges beruházásokat is. Hogy otthonunkat mint elsőosztályu intézményt az idén is megtartottuk, igazolja az állami Welfare hatóságtól a félévi vizsgálat után érkezett alábbi report szövege: “On June 15, 1954, Mrs. Elizabeth Carson, R.N., Field Representative, Bureau of Homes and Hospitals, Department of Welfare, visited the Bethlen Home of the Reformed Federation of America for the purpose of consultation and inspection. In reviewing her report we were pleased to learn that excellent housekeeping standards are being maintained; and every effort is being made to keep your guests comfortable. It was also learned that all previous recommendations have been complied with. The Department wishes to express its appreciation for the courtesy and cooperation extended to our representative at the time of her visit.” Otthonunk jóhirnevét, a benne folyó munka iránti jóakaratu érdeklődést igazolja az a tény is, hogy az elmúlt félévben ismét nőtt úgy magyar, mint amerikai részről, különösen ujamerikás testvéreink részéről a Bethlen Otthont látogatók száma. A tavaszi és nyári hónapokban csaknem minden vasárnap voltak egyházi vagy nőegyleti látogató csoportok, akik magánkocsi-Család, a “Nagycsaládban”. (id. Spitznagel János, felesége és János fia, az öregek otthona uj lakói.)
