Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)
I. Az Evangelical and Reformed Church kebelébe tartozó magyar egyházközségek
BETHLEN NAPTÁR 147 Erie egyház. — Itt istentiszteletet havonta egyszer tartunk, a hónap harmadik vasárnapján délután 3 órakor a St. Matthews Lutheránus templomban. A gyülekezeti élet rendes mederben folyik. Az egyház minden kötelezettségének eleget tett a múlt évben is. A presbyteri szövetség évi konferenciáján az egyházat Farkas János presbyter testvérünk képviselte. CLEVELAND, O. — Lelkész: Dr. Szabó István gyülekezetéről az alábbiakat jelenti: — A hetedik esztendőt zártuk együttesen lelkipásztor és gyülekezet. A költő szavaival élve e hét esztendő utján valóban sorsunk ez volt: “menni menni s álmunk az Isten”. Az álmunk és célunk: az Isten. Neki építettük meg gyönyörűséges Nagytemplomunkat közös erővel és az Ő dicsősége számára igyekszünk kitermelni benne az uj Élet teljét. Boldogító tudat az, hogy gyülekezeti életünk vonalban való előrehaladásnak az iránya volt. Másik boldogító tudat nemzedékeink példás és boldog együttműködése. A két nemzedék egyensúlyának a korszakához érkeztünk el. A két külön nyelven és két külön istentiszteleten imádkozó két nemzedék már egyenlő arányban vesz részt nagy gyülekezetünk életében. Mi sem örömteljesebb érzés, mint látni két nemzedékünk teljes megértésben és zavartalan párhuzamban való békés együttműködését. Nagytemplomunkat, mely áll Isten dicsőségére és emberek boldogságára, megtölti a két nemzedék. Ebben az együtt töltött hét esztendőben —• az Urban való dicsekvés szellemében szólva — boldogan monlhatjuk el, hogy nemcsak megépítettük Amerika legnagyobb magyar templomát, hanem — Istennek legyen hála — a lélekben való áldott gyarapodás mellett anyagi téren is soha sem látott bevételi összeget értünk el. A hét esztendő bevétele négyszáznegyvenhatezer dollárt tett ki, mely összeg egyházunk története hatvankét esztendeje alatti összes bevételének több, mint az egy-harmadát tette ki az időnek mindössze kilenc-tizede alatt. Hogyne lennénk boldogok látván, hogy az Isten dicsőségére végzett munkánkban Isten mily gazdagon és bőségesen áldotta meg a lelkipásztor és gyülekezet békés együttmunkálkodását. Az elmúlt 1953-as esztendő is teljes mértékben beillett az elmúlt hét év általános keretébe. Ismét rekord esztendőt irtunk gyülekezetünk lelki és anyagi síkján egyaránt. Anyagi téren boldogan mondhatjuk el, hogy évi bevételünk teljes összege meghaladta az ötvenhatezer dollárt, mely költségvetésünk várt öszegét több A clevelandi Első Egyház jubiláló Nőegylete.
