Bethlen Naptár, 1954 (Ligonier)
I. Az Evangelical and Reformed Church kebelébe tartozó magyar egyházközségek
116 BETHLEN NAPTÁR ges munkás gondnokok szolgálnak: Séga András, Gabócy István, B. Nagy István. A lelkész szinte érzi, hogy napjai meg vannak számlálva: szövétnek szaggatás, fákja hordozás az élete. Kalassay Sándor árvaatya, volt pittsburghi lelkész a 25 éves jubileum alkalmával igy értékeli a homseteadi munkát: “A homesteadi egyház 25 év alatt nagy, hatalmas egyházzá fejlődött. Meg van benne mindaz a jellemző tulajdonság, amelyek az egyházközség életképességét jelentik. Ezek között a legjellemzőbb az ifjúság gondozása.” Horváth Sámuel azonban szinte felégette életét. S amikor tragikus körülmények között életének lángja kilobban, a gyülekezet megérzi, hogy pótolhatatlan veszteség érte. Dr. Dienes Barnabás 1929-1941 szolgálata átmeneti kor, szükséges súrlódásokkal, átváltozásokkal. Az ilyen változások azonban mindig szivet-tépő szenvedésekkel, fájdalmakkal járnak. Amit a brilliáns pap értelmi síkon el tud végezni, érzelmi síkon fájó vergődés. Dr. Dienes, Melegh Anna diakoniszsza segítségével a tehetséges fiatalok egész sorát neveli ki. Két gondnok szolgál mellette. Katona András és Rigó János. Bár mind a kettő a múlt értékeinek józan képviselője, de már mind a ketten tudnak s mernek a jövőbe tekinteni. Dr. Dienes joggal tekinthető a gyülekezet nagy tanítójának. Szabó Antal 1941-43 nagy elődök nyomdokaiba lép. Szolgálatának uj szint ad a bibliai kegyesség egy egész sajátos amerikai magyar stilusu pietisztikus iránya. Szabó Antal szorgalmas, melegszívű lelkipásztor, aki egyéniségében talán legjobban megközelíti amerikai magyar vonalon a “pásztori gond” lelkiségét. Két gondnoka Katona András és Sipos István méltó munkatársak. A jelenlegi lelkipásztor 1943 december havában vette át a gyülekezet vezetését. Szolgálatának sikere — “ha dicsekszem az Urban dicsekszem” — abban rejlik, csak külső szempontok figyelembe vételével, hogy “jobban és merészebben” hisz népében mint elődei. Belső szempontok szerint egyéniségének kulcsa az, hogy maga is “zarándok” ember, aki gyülekezetével először megjárta nagy elődeinek pályafutását: s ha előbbre viszi gyülekezetét, csak úgy teszi, hogy minden tekintetben — nem csak sikerben, de csalódásban és szenvedésben is — elől jár . . . Pásztorsága alatt számban alig, hanem inkább minőségben lett nagyobb a gyülekezet . . . Három gondnok munkatársa: Sipos István, Ruskay Lajos és Révész József jelképesen a gyülekezet pályafutását mutatják. Sipos István a szorgalmas, becsülets sáfár, a “régi értékek” őrizője, a pionír nemzeti-törzsi vallásosság hü képviselője. A tehetséges, tanulni vágyó Ruskay Lajos már a rendi-lelki hit embere, aki Jézust kívánja követni, aki lelkipásztorát és munkatársait is ebből a szempontból Ítéli, becsüli meg. A fiatal Révész József talán majd képes lesz mind a két elődje lelki értékeit átvenni és megindul a felelősségteljes egyéni vallásosság zarándok-utján. Ilyen és sok más derék munkatársakkal — akikről majd névtelenül a képek beszélnek — lelki és anyagi sáfárkodás terén csodákat lehetett művelni. Az utolsó tiz év szinte a jubileumra való készülődés jegyében telt el. Uj fűtőkészülékek beállítása, a lelkészlak rendbehozatala, iskolánk átépítése, orgonánk, a torony és tetőzetek megújítása s végül a “második templom” merészen úttörő dicsősége építő jókedvről beszélnek. Mindez közel 60 ezer dollárba került s alig marad 10 ezer dolláros adósságunk. Ezt pedig hűséges népünk s az újonnan hagyományozott Közeli örökség — 15 ezer dolláros értékben — segítségével hamarosan ki fogja fizetni. Még sokat, sok szépet mondhatnánk erről a jubiláló gyülekezetről. De inkább teremtő, együttérző képzeletvilágunkban beszéljenek a kedves arcok, beszéljenek a képek. Kegyetlen és irgalmatlan a vasgyári város. Lelkipásztorok jönnek, jönnek és mennek: égetik fel életüket. A gyár, modern élet személytelen nyomá