Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)

Az irodalom tükrében

98

BETHLEN NAPTÁR

— Ne fájjon miattam Ágnes néném feje, hogy mi lesz velem, meg kis árvámmal? Van nekünk pártfogónk, aki segitsen rajtunk. Nem hagy az minket, hogy éhenvesszünk ebben a nagy idegenben.

Csodálkoztak a szón a szomszédok, de mivel az özvegy igaz szavú fehér-személy hirében állott, hitték is valamelyest, bár azért megkérdezték:

— Ejnye no, Julis lelkem. Sohse szóltál te felőle. Ki lenne a te pártfogód?

A bánatos özvegy csendes alázattal, de erős bizalommal felelte:

— A jóságos Isten, aki odafent van a magas egekben.

És hogy nagyobb foganatja legyen, odaszólt nyomban a kis árvának:

— Gyere Erzsókom, imádkozzunk a jóságos Istenkéhez, hogy segitsen rajtunk.

^ $

(Anya és gyermeke imádkoztak és emiatt nem hallották, amit Hajgató asszony mondott:

— Szégyelje magát, Ágnes néne: Azt hiszi, hogy mindenki olyan, mint maga volt fiatal korában? Ember nélkül nem tud ágyba menni? Biczónénak eszébe se jut ilyesmi.)

❖ * ❖

Ami az imádságot illeti, száll az a föld szinéről káprázatos bőségben mennyeknek országa felé. Ha buzaszem lenne minden ima, aki a mennyország ajtaján kopogtat, bizonyára azt jelentené felőlünk Szent Péter a jóságos Teremtőnek:

— Olyan aratásunk van már megint, mindenható Uram, hogy uj magtárakat kell építenünk.

Az emberi imádság azonban nem buzaszem, csak halk, félve rebegett sóhajtás. De mikor millió és millió sóhajtás törekszik egyetlen pont: mennyország kapuja felé, akkor a szűk ösvényen összetorlódnak, összefonódnak, a sok suttogó hangból óriási erejű mennydörgés lesz, amely szakadatlanul ostromolja a mennyország kapuját. Nem állhatná ki annak örökös zúgását senki füle, hacsak Szent Péter módjára állandóan vattát nem hordozna benne.

Az öreg házőrző hosszú századok során ugv megszokta az országos vásár zajára emlékeztető mennydörgést, hogy többé ügyet se vetett reá. De miért is vetne? Úgyis tudja, hogy mit akarnak azok az egymásba fonódott fohászok.

— Adj, Uram, adj!

Nem kinálnak azok a hangok semmit, csak kérnek, örökké kérnek, ajándékba kérnek. És ami a legkülönösebb: azok kérnek rendesen mindenki másnál nagyobbat, akiknek legtöbbjük van.