Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
Kecskeméthy József: Az ige fényében
BETHLEN NAPTÁR 59 AZ IGE FÉNYÉBEN “ADD MEG A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET” Máté evangéliuma 6-ik része 11. versének ebben az ismert mondatában ráismerünk Urunk, Megváltónk imádságára és a mi mindennapi imádságunkra. Az Uri-ima és abban ez a mondat ma már több mint négyszázmillió keresztyén ember ajkáról száll naponta az Isten trónusa felé. Ebben a sokszor elmondott imában, a mindennapi kenyérért elhangzó kérés az egyetlen, a mely anyagi javakat kér, testi szükségletekre vonatkozik. A többi kérés mind Isten magasztalásával, lelki javakkal áll kapcsolatban. Kétségtelenül kitűnik ebből, hogy az Ur Jézus minden lelki és testi javak mellett milyen nagy fontosságot tulajdonit a mindennapi kenyérnek. S vájjon a mi szemünkben nem fontos-é? Ez a bünbemerült, éhező, fázó, vajúdó világ azért forrong. Emberek, nemzetek a mindennapi kenyér felé nyújtják ki remegő kezüket! Ma is élethalál kérdése a mindennapi kenyér, de tudnunk kell, hogy EGYBEN A LÉLEK KÉRDÉSE IS! Hogy kell értelmeznünk Jézusunknak ezt a kérését ma, a testi és lelki válságok, Ínségek, nyomorúságok világában? Ha a mindennapi kenyeret kérni kell és Istentől kell kérni, ez azt jelenti, hogy az a MINDENHATÓ ISTEN KEZÉBEN VAN. Ő adja nekem is, neked is; bölcs tetszésétől függ, hogy bármelyik pillanatban elvegye. Ezen a földön nagyon bizonytalan a kenyér. Nemcsak a földmivelő, a farmer számára kinek zsendülő vetését egy váratlan éjszakán lekaszálhatja a késői fagy, de azok számára is, kiket egy gyógyíthatatlan betegség, baleset, vagy egy gazdasági válság foszthat meg biztosnak hitt állásuktól s ezzel a mindennapi kenyértől. Ha ezrek elfeledték az édes anyjuk ölében megtanult régi, szép imádságot, ma milliók tanulják meg a nyomorúság iskolájában, hogy kenyerünk Isten kezében van. Isten adja a mi kenyerünket. Ebben a szóban, hogy “mi” benne van EGYMÁSÉRT VALÓ FELELŐSSÉGÜNK. Nem az én kenyeremért imádkozom Istenhez s az amit tőle kapok, az a mi kenyerünk, abban benne van az én részem és a nélkülöző, árva, elesett, szenvedő testvérem része is. Ezt egy szép költemény igy fejezi ki: “Isten a szegények részét a gazdagoknál tette le.” Te ma gazdag vagy, ha van kenyered, ha nem lát szükséget, keserűséget, árvaságot, szenvedést a családod akkor, a mikor milliók néznek éhesen, rongyosan, kétségbeesetten a holnap, a hideg tél, a jövő felé. És ez a gazdaság arra kötelez, hogy Istentől ajándékul kapott kenyeredből te is letörj legalább egy kis darabot szegény árva, elesett, kétségbeesett testvéreid számára.
