Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)
I. Az Evangelical and Reformed Church kebelébe tartozó magyar egyházközségek
BETHLEN NAPTÁIt 123 A MAGYAR EGYHÁZKERÜLET ÉS GYÜLEKEZETEIRŐL Dr. Szabó István egyházkerületi elnök a következőkben teszi meg jelentését: Induláskor egyházkerületi célkitűzéseinket “Lenni és áldás lenni” cimen cikk formájában vetettem papirra, mely múlt évi Naptárunkban látott napvilágot. Akkor kérdéssé merevedett számunkra a lenni vagy nem lenni drámai problémája. Isten kegyelméből megmaradtunk. De nem azért csupán, hogy legyünk, hanem azért, hogy áldás legyünk. Négy mezőn rajzoltam akkor még célkitűzéseinket és ugyanazon a négy mezőn szeretném most az 1952-ik évnek múltán elmondani a történteket. Első sorban gyülekezeteink életének a mezején kivántunk áldás lenni. Isten előtti alázattal mondhatjuk ma el, hogy az Ő kegyelméből a nékünk adott kegyelem mértéke szerint az is voltunk. Kerületünk hatalmas területén, amelyen még a repülőgép sem bizonyult eléggé gyors közlekedési eszköznek, örömmel jelentem, hogy egy év leforgása alatt 32 látogatást tettem Kerületünknek gyülekezeteiben. Körlevelekkel állandó érintkezést tartottam fenn minden lelkészünkkel és gyülekezetünkkel. A levelezés mértéke Kerületünkben hihetetlen arányokat ér el. Egy évvel ezelőtt átvételkor egy ezer levélpapír nyomatott abban a hitben, hogy elnökségem tartamára az valószínűleg elég lesz. Félév leforgása múltán újabb három ezer nyomása vált szükségessé. Az ily arányú és örökösen két nyelvű levelezés emberfeletti munka, de elengedhetetlenül parancsoló szükség, úgyszólván kerületi életünk fő-ütőere, mely mellett mellék ütőér gyanánt ott áll modern életünk leggyorsabb kapcsolati eszköze a telefon örök csengésével. Mindezek csak csillámok annak megéreztetésére, hogy mit jelent és mit követel Kerületünk adminisztrációja, ha azt akarjuk, hogy vérkeringésünkben zavar soha be ne álljon. Szerintem elengedhetetlen követelmény. Mindenben arra törekedtünk, hogy a rend, fegyelem és élet közössége legyünk. A zűrzavarok mai világában ezekben van egy
