Bethlen Naptár, 1953 (Ligonier)

Egyesületünk tükrében

BETHLEN NAPTÁR

105

Ugyanis Egyesületünk uj székháza az Amerikai Vörös Kereszt felépítőjének, főtitkárának, Miss Mabel Boardman-nak volt otthona. Előkelő, gazdag családból származott. Olyan lelkületű családból, mely azt vallotta, hogy az előkelőség és gazdagság a jó gyakorlására kötelez. A segitő, mentő szeretet szolgálatába állította egész életét, minden vagyonát, tehetségét. Mikor a Red Cross vezetését átvette, jelentéktelen, kis intézmény volt a Red Cross. Egy szobás irodája, titkára, egy irodai munkása és 300 pártoló tagja volt. Miss Boardman munkálkodása öt és fél millióra emelte a tagok számát, a néhány száz dollárnyi kezdő vagyont 14 milliós alapra, három milliós készpénz alapra és sok milliós alapitványu vagyonra emelte. Az egy szobából elindulva Washingtonban, az ő általa kezdeményezett és épitett “Márvány Palota” lett a központi iroda és az ország minden részében ott van, segit, áldólag munkálkodik a Red Cross.

Munkálkodásáért országunk kormánya, külföldi országok kormányai kitüntetésekkel halmozták el. Királynői volt lelkében, külső megjelenésében is. Mikor a Prince of Wales Washingtonban járt a Márvány Palotában Miss Boardman fogadta a királyi látogatót. A fogadóterembe lépve meglátta Miss Boardmant, elsápadt és meglepődve kiáltott: “Szent Isten! az édesanyám!”

Oly nagy volt a hasonlóság Queen Mary és Miss Boardman között.

Ennek a csodálatosan áldott munkálkodásu leánynak otthona lett Egyesületünk uj központi épülete, a Kossuth Ház. Amint a képeket nézegetjük érezzük meg, hogy a segitő, mentő szeretet eszköze volt és az lett, az marad továbbra is Egyesületünk uj központi épülete.

Jobbra vágyódtunk Bethlen Otthonunkban is. Olyan külső keretre, épületekre, melyek gyermekeinknek is, öregeinknek is és a családfőnek, az igazgatónak is, meleg otthont nyújthassanak. így lett 1952 Bethlen Otthonunkban az újjászületésnek, uj korszaknak esztendeje az által, hogy megépült az igazgatói lakás és az uj otthon az öregek számára.

Naptárunkban Egyesületünk Kossuth Házáról és Bethlen Otthonunk uj épületeiről közölt képeket nézegessük meg, gyönyörködjünk bennük. De mindenek felett nézzük meg személyesen is ezeket az épületeket, mert ezeket életben kell látni. Lássuk meg és érezzük meg, hogy azokat, kik “jobbra vágyódtak .... hazát kerestek . . .”, ebben a nagy, hatalmas országban is, a mi amerikai magyar református életünkben is, megáldotta az Isten. Nézzük és érezzük meg a hit és testvérszeretet csodálatos építő erejét és halljuk meg Istenünk elismerő szavait: “Nem szégyenlem őket, hogy Istenüknek neveztek.”