Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 77 mindegyikébe süssünk bele egy aranytallért. Hadd legyen öröme a szegényeknek! Gerle mester és jó felesége megcsókolták egymást. Öröm lepte meg a lelkűket. Maguk előtt látták karácsony ünnepét, a foszlós kalácsot eszegető szegény kis elhagyottakat, a város szükölködőit. Másnap nagyon szokatlan dolog történt a műhelyben. A mesterné asszony is beállt segitségnek az inasok és segédek közé. Szemügyre vett minden egyes kalácsot, mielőtt a kemencébe került. Maga kente be tojáshabarékkal a kalácsok tetejét. Csak a mennyezetről lelógó petróleumlámpa tudta volna elárulni, milyen ügyesen és észrevétlenül nyomta bele a mesterné a nyers kalács közepébe az aranytallért. Amikor kisült a kétszáz remekbe szabott kalács, megcirógatta valamennyit a kezével is, szemével is. Akkorák voltak az aranyos kalácsok, akár egy pólyásbaba. A tükörfényes aranyfonatok mélyiben aranysárga világos völgyek beszédeskedtek. Igazi mestermü volt valamennyi. Gerle uram maga is megkönnyezte örömében a gyönyörű kalácssereget. A szeretet, jóság melege áradt belőlük. Amikor az első öt kalács kihűlt, kitette azokat a kirakatba. Amig az ő szivében ott élt a legboldogabb öröm, a jó Isten az utcákra is megküldötte az örömöt. Váratlanul megeredt a hó. Ezideig fekete, bánatos volt minden. Most egyszerre megszépült minden tenyérnyi föld. Karácsony szent napján, a karácsonyfák kigyulladása előtti órákban hulltak, hulltak a puha, nagytollu hópihék. A kisgyermekek kiszaladtak az utcára. Örvendeztek a szép hónak, az angyalkák ajándékának. Egyszercsak szájról-szájra szállt a hir, hogy Gerle bácsi kirakatában olyan kalácsok díszelegnek, aminőt még álmában se látott soha senki! Nagyok, mint a pólyásbaba. Fényesek, akár az arany. A kirakatot valósággal megostromolták a kíváncsiskodók. Kivált a kisgyermekek. Közülök is inkább a toprongyosok, sápadt, vánnyadt arcuak, akiknek a szent karácsonyest se sokkal különb, mint a többi szürke est. Ezalatt az angyalkák átsuhantak a szobák kulcslyukain. Láthatatlan csengentyücskéjüket megrázták és tudtára adták az örömöt osztó embereknek, gyermekeknek, hogy a csillogó szén karácsonyfa gyertyafényében, a fenyők zöldjében leszállt közénk maga Jézus. Gerle uram kirakata elől is sokan hazasiettek. De nem mindenki. Az őgyelgők, a kalácsra vágyó szegények nem hallották meg az angyalok csengetyüzését. Ahogy rongyos ruhács
