Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
70 BETHLEN NAPTÁR — Megvertek! — vallja be hetvenkedő hangon a legény. — Úgy kell! Bárcsak szétverték volna a fejedet! Remélem, hogy kiverték belőled a büszkeséget. Megkaptad, amit kerestél. Szégyeld. magad! Ha mégegyszer igy teszel, vége mindennek. Érted? Én nem akarok a falu csúfja, sem pedig egy esküszegő felesége lenni. Ha ember vagy, tarsd be szavadat, vagy menj amerre látsz! Zsiga sanyarú arcot vágott. így még a szülei se leckéztették meg soha. — Juliskám! Csak most az egyszer bocsáss meg. Többet soha nem iszom, — esedezett a fiú. — Fizesd meg a büntetésed és gyere! — parancsolt Juliska a legényre. — Részletekben akarja lefizetni, — szólal meg a lelkész. A leány megvetőleg pillant végig a vőlegényen. — Részletekben? Hát az Almásiék még 100 pengő adósságot is részletekben akarnak törleszteni? — Vót nekem, de elmulattam az iccaka, — vallja be Zsiga töredelmesen, amint letette az ötven pengőt az asztalra. Apámtól meg nem akarok kérni. A leány zsebkendőt keres elő. Kioldja az egyik sarkát és egy kis papircsomagot húz ki belőle, aztán szónélkül leolvas ötven pengőt. A fiú könnyes szemmel néz a mátkájára. — Mi az ott a kezedben? — A szerződés, melyet a tiszteletes úrral kötöttél. — Mutasd! A leány átadja. — Látják! — szólalt fel büszkén a legény s azzal darabokra tépte és a kosárba dobta. — Miért csináltad ezt? — kérdi tőle a leány megdöbbenve. — Azért lelkem, mert erre többet soha se lesz szükségem. Te leszel az én őrangyalom. — Adja Isten úgy legyen! — hagyta rá az öreg pap imádkozó hangon. Zsiga fölvette a kalapját. Megköszönte a pap jóságát és illendően bocsánatot kért a korai látogatáért. — Nagy tiszteletű úr! Megteccik engedni, hogy a jövő vasárnap én vezessem az éneket? — Persze, hogy meg. Hiszen éppen azt akarom, hogy olyan jó hangú ember vezesse az éneket, mint amilyen te vagy. — Akkor azt fogjuk énekelni, hogy “Istenre bizom magamat, magamban nem bizhatom.” — Jó lesz, fiam, jó! Már az ajtóban voltak, amikor a leány megáll és visszaszól: — De aztán meg ne tessék mondani a szüleimnek, hogy én fizettem ki érte a váltságdíjat!
