Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
60 BETHLEN NAPTÁR Álom a rozzant hídon Rozzant hídon ballagok által, Hogy szembe nézzek a halállal, Két biztató tündér vezet; Alattam tátong a Szörnyűség, De balkezem fogja a Hűség, Jobbomat meg a Szeretet. Túlnan vár egy pacsirta fészek, Én egy ősi dalt fütyörészek, Ez volt bennem a hatalom; Most úgy zeng, zúg, olyan hatalmas, Mintha szárnyát verné ezer sas, Hősöket ébreszt föl dalom. A két tündér, hogy által érünk, Fölém borúi és csillag-Énünk Föltetszik a borúlaton; Előttünk egy Nagyobb sugárzik, Fényébe olvad minden másik, Én ítéletét hallgatom. E két tündér ha nem jött volna Velem, most hullnék a Seolba, Megvakítná a fényemet; De kit két ily csillag vezérel, Az megtelik fénnyel, zenével, Dalban nyer boldog életet. Áthúz rajtam egy édes álom, Homályból kelve tisztán látom, Hogy rajtam annyi fény marad, Amennyit visszaver Belőle Szívem tüze és lelkem hője, S a Benne élő akarat. Ragyogtam egy kinyújtott kézre, Mely bolygónak tűzött az égre Két csodafényű csillagot, Magunkba szívtunk minden könnyet, Hajnalban értük el a földet, S hintegettük a harmatot. Szabó László
