Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
56 BETHLEN NAPTÁR Régen Írtam ezt a való történetet. Azóta egy évet eltöltöttem a ligonieri árvaházban. Láttam, hogy valóban milyen mézédes hang kell az anyjáért síró emberfiókák elcsittitására? Milyen jó, hogy amerikai magyar életünk Kovács Péteréi mellé odaállhatunk, amikor a fájdalom rázza az erős vállakat, mint ősszel a szél a fákat, hogy ime nincs minden elveszve, nagy bánatod levesszük válladról, mig szived gyógyul és képes vagy folytatni összetört életed. Milyen jó, amikor apát és anyát vesztett gyermekeknek apát és anyát adhatunk. Legyen áldott Isten, hogy ilyen árvagyermeket is nyugtató szivek és mézédes beszédek vannak. Legyen áldott Isten, hogy van egy ligonieri Bethlen Otthonunk. Legyen áldott Isten, hogy van amerikai magyarságunk, akiknek szive tele van jósággal. ><D< Uram! Uram! Te nem voltál kezdet és nem lehetsz vég. Lábod előtt a tündöklő ég — És a ragyogó csillagok... Te hallod, milliók ajkáról A feltörő könnyes fohászt Uram... Dicsértessék. Előtted ami nékünk képzelet, Zengő hangszerével, az angyal hadsereg. Belőled sugárzik a jóság, az áldás, a szeretet. Eléd térdel; a király, a gőg, a nép. Uram ... Dicsértessék. Uram! Te sujtsz és emelsz. Keresztet ősztől és írt kehelyben adsz. Te vagy az álom, a vágy, a csoda. A bölcsek-bölcse, a szenvedők mentője, A szépség apostola, az elhagyottak gyámolítója. Uram... Dicsértessék... Te vagy a megváltónk megváltója, A napsugár, a fény, a pompa. Te vagy a mindenség, az örökké való, Az élet és halál diadala. Milliók leborúlva kiáltják: Dicsértessék az Ur akarata. Tar Zoltán
