Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Király Imre: Megemlékezés a Bethlen Otthon alapitásáról, hivatásáról
BETHLEN NAPTÁR 43 lejtsük el a jelent, futólag elevenítsük fel az amerikai magyarság életéből azt a múltat, mikor az amerikai magyarok csak a visszavándorlásra gondoltak mindennap. Emlékezzünk meg azokról az időkről, mikor az amerikai magyarságot csak “amerikás magyarokénak nevezték otthon is és itthon is. Az 1890—1900-as években, ha a munkakeresés utján két magyar itt találkozott néhai Dr. Pólya László amerikai magyar költőnk nékem mondott szavait idézve, igy köszöntötték egymást: “Mit búsulsz kenyeres, mikor semmid sincsen.” Ha fekvő vagyona nem is volt abban az időben itt az amerikás magyaroknak, de a munka frontján elesetteknek semmi nélkül maradt özvegyei, árvái már számosán voltak. Ez késztette arra az amerikai magyar reformátusság vezetőit, hogy abban a tájban alakult nagy egyletek között 1896. julius 5-én Trenton, N. J. kimondották az Amerikai Magyar Református Egyesület megalakítását, hogy a tagjai sorába tartozóknak elhunyta után legalább annyi segélyt juttassanak, hogy máról holnapra az özvegy ne jusson az árváival az országúira koldus sorsra. Annyira sürgősnek tartották az Egyesületünk működésének megkezdését, hogy alig félév eltelte után 1897. februárjában Clevelandba, O. konvenciót hivtak össze és 320 taggal $272.15 alaptőkével megkezdték a kenyérkereső nélkül maradt özvegyek segélyezését. Érdemes ezzel kapcsolatosan annyit jól megjegyezni, hogy ez évben julius 5-én múlt ötvenöt esztendeje annak, hogy meg-A Bethlen Otthon uj épületeinek felavatásán ünneplők egy csoportja
