Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Szépirodalom
62 BETHLEN NAPTÁR Egy kis csokor Pálcza János verseiből Már az elmúlt évben is méltónak tartottuk Naptárunkban közölni, irodalmi életünkben e nem régen feltűnt költői-tehetségnek, Pálcza Jánosnak a verseit. Költeményeiből hivőléleknek, jómagyarnak ismertük meg. Azóta azt is megtudtuk felőle, hogy magyar református presbiter, egyházi életünknek egyik hüsáfára, tehát Istennek is munkatársa. Ilyen minőségében is szeretettel köszöntjük a — Szeretet-naptára — részéről, mint hitünk, fajtánk és itteni egyházi életünk olyan szószólóját, akire hisszük, mindig büszkék lehetünk. / Költészetéről és személyéről pedig, ismertetésképpen közöljük a költészetben közötttünk legjártasabb, nagy, lelkész-költőnknek, Szabó Lászlónak alábbi sorait: “Pálcza János presbiter, egypár falusi iskolának elvégzése után az élet minden sorscsapásán és megaláztatásán felülemelkedve, önművelése közben rájött arra, hogy a Múzsák homlokon csókolták. Én, e csók-termelte szépgyümölcsein keresztül fedeztem fel. Azóta lelkesen pengeti a lantot, — pengeti, penget sírván.... Ezt az ifjú tehetségünket ne hagyjuk elkallódni!” Nem hagyjuk! S ezért olvasóink gyönyörködtetésére, alábbi verseit egy csokorban közöljük. (Szerkesztő) NÉGY FAL KÖZÖTT Csend és lim-lom borong körültem, Félhomályban úszik a négy fal, Ilyen elhagyatott homályban Sokszor a lélek is éhen hal. És én itt is fel-feltalálom, Mit a lélek óhajt és szeret, Képzelet és a hit ereje; Rám ide is sugarat ereszt. Nem rendül meg az a sötétben Kinek a lelke Istenáldott; Mert az ilyen hittel reméli, Megtalálja a boldogságot. SÓHAJTOZOM ELMÉLÁZVA Sötét az ég, szürke szinben Sóhajtozom, elmélázva, Fakó éltem siratgatom Ha rá tekintek a tájra. Régebben rózsaszínű volt, Akkor a Nap is ragyogott, Hogy az évek teltek lassan, Célom, reményem elfogyott. Most itt ülök remény nélkül S elnézem a fellegeket, Úgy érzem, hogy ők siratják Össze kúszált életemet.
