Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
A mi ügyünk. Református Egyesületünk, Bethlen Otthonunk és Egyházaink életéből
132 BETHLEN NAPTÁR kívül másokra is gondolhattunk! Ez év első felében még mindig 14 volt azoknak a DP gyermekeknek vagy felnőtt testvéreknek a száma, akiket a hontalanságból Amerikába érkezve Otthonainkba fogadtunk, hosszabb és rövidebb ideig segítettünk vagy testvérszeretettel gondviseltünk. 1950 junius 31-ig összesen 28 DP öreg vagy gyermek számára nyitottuk meg Otthonunkat. Ezenkívül a félév folyamán mintegy 36 ruha és fonálcsomagot küldöttünk át Ausztriában, Németországban és Olaszországban hontalanságban élő magyar ref. testvéreinknek. A magunk terheinek viselése és hordozása mellett, mert készek voltunk felvenni az árvák, öregek és sok segítségre szoruló testvérünk terhét is, én hiszem, hogy ezért áldotta meg az Isten munkánkat. Ezért gyarapította javainkat, ezért segített el annak az örvendetes ténynek a bejelentéséhez, hogy mig 1944 december 31-én $89,000.00 volt a Bethlen Otthon adóssága, 1950 junius 31-én adósságunk az Öregek Otthonán $17,817.25, Gyermekek Otthonán $15,000.00, összesen $32,817.25. Ha ebből levonom az azóta mai napig törlesztett $3500.00-t, akkor már csak $29,000.00 marad a teljes adósságunk, ami hat év alatt $60,000.00-os törlesztést jelent, kamatokkal együtt pedig mintegy $77,000.00-nak a kifizetését. A Mester kérdésére: “Szeretsz-e engem?” az elmúlt években és most is jó volt hát azt felelni: “Igen Uram, Te tudod, hogy szeretlek Téged!” És jó most is meghallani a többre bizatást: “Legeltesd az én juhaimat!” Elmúlt, álomként suhant el fejünk felett az 1950-ik esztendő első fele, mégis mennyi eseményt, örömöt, bánatot, munkát, verítéket, életet, halált, mennyi áldást és eredményt jelentett a mi nagy családunk életében! Elmúlhattak a hónapok, hetek, napok, de nem mult el a hit, amelyre Rosnyai Mária Svarny Pál Szabó Áron
