Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)
V. A South Presbyterian Church kebelébe tartozó magyar egyházközség - VI. A United Presbyterian Church kebelébe tartozó magyar egyházközség - Akiket hazahivott az Úr
226 BETHLEN NAPTÁR gondoskodott arról, hogy a megboldogult temetése érdemeinek megfelelő legyen. Urbán József mondotta a gyászbeszédet s a környékbeli lelkészek voltak a koporsó vivők. Két leánya Mariska, Azary Jánosné és Bella, Nagy Istvánná gyászolják. Utoljára 1948 szeptemberben találkoztam vele. Ekkor voltam utoljára Ligonierba. Nem tudtam, hogy a találkozásunk egyszersmind bucsuzás is. Akkor én még egészen jól voltam. Végezhettem a szolgálatokat. De azóta az én időm is lejárt. Készülök, hogy hazamenjek. Érett gabonák vagyunk! Többé semmi se számit. Egyedül a nemes harc s vágyakozás a korona elnyerésére. A nemes harcot megharcoltad, futásodat bevégezted, az igazság koszorúját megnyerted, mert sóvárogva vártad az Ur megjelenését az életre. HÁROM MAGYAR REFORMÁTUS PAPNÉ Amerikai magyar református életünknek van egy olyan jellemző tulajdonsága, amelyet még eddig csak igen kis mértékben méltányoltunk. Ez a jellemző tulajdonság egyik legszebb értékünk, gazdagságunk. Önfeláldozó szeretet, amely gyümölcsözővé, széppé tette a múltat s jelenvaló életünknek a jövőt biztató olyan ereje, amely fundamentumát képezi a jövendőnek. Az amerikai magyar református papnék munkálkodása, szeretete: életünknek ez a drága, kellőképpen nem értékelt kincse a mi életünknek. A kezdet kezdetén, amikor a legmélyebben éreztük az egyedülvalóságnak a lenyűgöző érzéseit: nem voltunk magunkba. Átjött velünk az ismeretlen munkamezőkre a feleségeink szeretete, önfeláldozó, soha meg nem rendülő hite. A mi hitünk, a mi bizodalmunk nem volt mindig elég erős. Nehéz volt a munka, nagyok a feladatok. De ha csüggedni kezdtünk, volt egy kéz, amely felemelt, megfogta a kezünket s ösztökélt a további, nem csüggedő munkára. Most amikor egyszerre három magyar református papnéról emlékezünk meg, tegyük le a sírjukra a hódolat, a tisztelet, a szeretet soha el nem hervadó koszorúját. Az első halottunk a papnék között Virág Istvánné volt. Virág Istvánná 1898-ban jött Amerikába s 1899-ben kötött házasságot Bridgeportban Virág István trentoni lelkésszel. Igazán pionier lelkületű asszony volt. Odaadó, kitartó munkás az egyházalapitás korában. Trentonban 1906-ban, február haváig maradt férjével, akit ekkor a Belmissziói Bizottság a daytoni gyülekezet szerve
