Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)

V. A South Presbyterian Church kebelébe tartozó magyar egyházközség - VI. A United Presbyterian Church kebelébe tartozó magyar egyházközség - Akiket hazahivott az Úr

224

BETHLEN NAPTAR

porti első egyház hívta meg lelkészének. Innen pár évi szolgálat után 1916-ban New Brunswickba hívták meg, ahol a presbyterianus egyházban tiz éven át végzett, a nehéz viszonyok között is áldott munkát. New Brunswickból a Youngstowni gyülekezet hívta meg lelkészének s itt 1926-tól 1936-ig munkálkodott. 1936- ban a Buffalo West Sidei és a tonawandai gyülekezet lelkésze lett, de innen pár év múlva átment Trentonba a Kálvin János egyház lelkészének s később Yonkersbe hívták meg lelkésznek.

Laky Zsigmond a békés együtt munkálkodásnak az embere volt. Mindig azt kereste, ami összeköt s nem azokat, amik elválasztanak. Csodálatos, hogy még is ő került sokszor olyan helyzetbe, amelyben életének tragikus esetei nyomasztólag hatottak életére.

A református egységnek a hive volt s úgy New Brunswickban, mint Youngstownban nagy változások idején is megállóit egyszer elfoglalt álláspontja mellett. így volt társ-szerkesztője a Reformátusok Lapjának s titkára a Presbyteriánus Konferenciának. Ebben a minőségében érte az a megtiszteltetés, hogy az első világháború után a Presbyterian Church in the U. S. General Assemblyje 1922-ben Magyarországba küldte a helyzet tanulmányozása végett. Ide vonatkozó jelentései nagyon értékesek.

Laky Zsigmondot 1949 május 16-án temették el Dr. Dikovics János, Dr. Kovács Ferenc, Harsányi László adták meg a megboldogultnak a végtisztességet. Özvegye és két fia gyászolják.

“Nyugalmat Istenünk adj a halottnak Nyugalmat Istenünk, csendes nyugalmat. Melyet a föld többé meg nem zavarhat, Adj neki Oh Uram már boldog helyet Fent a mennyben a Jézus jobbja mellett.”

LUDMAN SÁNDOR volt a negyedik halottunk. Markáns egyénisége volt az amerikai magyar református életnek. Hosszú lelkészi pályája alatt sokszor tett tanúbizonyságot a mellett, hogy az általa igaznak tartott felfogás mellett rendületlenül kitart s annak védelmében minden jogos eszközzel kész harcolni.

Benne volt a “csatlakozási harcban”. Ellenfele Komjáthy Ernő, aki szintén kiszolgált katona volt, erős ellenfele volt. De végre is Istennek akaratát meglátva, egy ugyanazon felekezetben folytatták az egyház építés munkáját. Mind a kettőjük munkája sok áldásnak lett a forrása.