Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)
V. A South Presbyterian Church kebelébe tartozó magyar egyházközség - VI. A United Presbyterian Church kebelébe tartozó magyar egyházközség - Akiket hazahivott az Úr
220 BETHLEN NAPTAR rült egyházilag rendet teremteni. Ő gyülekezetével együtt megmaradt a Keleti Egyházmegye kötelékében mindaddig, amig lelkészi állásáról 1936-ban le nem mondott. Született 1883-ban, Ugocsamegyében, Fancsikán. Középiskolai tanulmányait Debrecenben, Hódmezővásárhelyen végezte, a theologia tanfolyamot Debrecenben fejezte be 1905-ben. Ekkor Szatmár-Németiben lett segédlelkész. 1906-ban a Konventi Elnökség Pocahontasba nevezte ki, miután előbb Budapesten lelkésszé szentelték. Felszentelése után házasságot kötött Papp Mathild tanitónővel, aki hűségesen ápolta a szép családot, amellyel Isten őket megáldotta. Pocahontasban azonban csak másfél évig maradt, mert Erdei János bethlehemi lelkésszel cserélte fel állását. 1908-ban ment át Bethlehembe s itt töltötte el életét folytonosan dolgozva, épitve. Mind annak, ami Bethlehemben, templom, iskola, lelkészlakás, ő vetette meg az alapját. 1933-ban a Református Egyesület kerületi szervezőjévé nevezték ki. Hűséges, fáradhatatlan munkásságával nagyban hozzájárult Egyesületünk fejlesztéséhez. Ebben az állásban munkálkodott, amikor megbetegedett, ágynak esett. Hiába volt a gondos kórházi kezelés, május 12-én befejezte munkás földi életét. Temetése május 17-én történt meg a bethlehemi templomban és a perth amboyi Hopelawn temetőben. Id. Nagy Emil temetése bebizonyitotta, hogy azokat, akik az embertársaik életébe szeretetet visznek be: szeretettel veszik körül koporsóban is. A temetésen negyven lelkész vett részt s fejezte ki őszinte részvétét az özvegyen maradt hitvesnek, aki valóban segítőtársa volt a megboldogultnak és a gyászoló család többi tagjainak. AZARY JÁNOS (1885—1949) Azt hittük, hogy a halál aratása megszűnt közöttünk, amikor Ludman Sándor nyugalmazott lelkészt elengedtük, imádságos, megnyugvó szivvel az örökkévalóságba. De az Ur utai nem a mi utaink! Az Ő akarata volt, hogy azt, akit Ludman Sándor a legjobban szeretett, a vejét, Azary János daytoni volt lelkészünket bocsássuk el utána. Bizonyosan azért, mert nagyon szerették, megbecsülték egymást. Azary János halála nem volt meglepetés. Régóta betegeskedett s készült az Ur hivó szavának elfogadására. Valamikor pedig ő volt a legerősebb közöttünk. Hatalmas tölgy, amelynek árnyékában egy szép család és folytonosan fejlődő, erősödő, virágzó gyülekezet növekedett fel. Azary János lelkészi hivatásának a magaslatán állott. Munkája nagyon értékes volt úgy a gyülekezeti élet, mint a magyar
